Was bin ich für ein Glücklicher,
Daß ich gesund noch hauche,
Und jetzt als Einundsiebziger
Noch keine Brille brauche!
Daß ich mit meinem Augenlicht
Noch jede Schrift kann lesen
Und ich in meinem Leben nicht
Zwei Tage krank gewesen!
Ich höre, rieche, schmecke gut,
Darf noch mein Haupt nicht beugen,
Und kann mit meinem Stock und Hut
Noch über Berge steigen.
Nur Eins: ich habe nimmermehr
Viel Zähne aufzuweisen,
Jedoch den Vierunddreißiger
Kann ich noch immer beißen.
____________________________________
Boldog öregkorom
Mily boldogságban élek én,
a lélegzés nem terhem,
s bár hetvenegy lennék idén,
nem kell még pápaszem sem.
Oly éleslátású vagyok,
betű nem fog ki rajtam,
és életemben két napot
fekvőbeteg nem voltam.
Van étvágy, hallok, érezek,
fejem sosincs leszegve,
kalapban, bottal fölmegyek
még minden dombra, hegyre.
Van mégis egy, mit nem fogok:
fogat, sokat mutatni,
de ettől még én jól tudok
bort bármilyet harapni…
*****
4 hozzászólás
Szervusz Mandolinos!
Ez nagyon jó lett. Már biztosan mondtam, de nagyon értékelem a műfordításaidat.
Szeretettel: Delory
Kedves Delory!
Nagyon köszönöm értékelésed, szíves érdeklődésed!
Igazából Tónitól vettem át a "boldog" kifejezést, de talán szerencsésebb lett volna "szerencsést" fordítani, mert a Glück-nek két fő jelentése van: szerencse és boldogság.
Ezért alighanem az alábbi javítást fogom eszközölni Szerencsés öregkorom cím alatt:
"Mily szerencsésen élek én…"
Aki 71 évesen ilyen dolgokkal dicsekedhet, az boldog lehet, hogy ilyen szerencsés… 🙂
Kedves Dávid!
Akinek szerencséje van, annak automatikusan boldognak is kellenne lennie, (legalább is ez így volna helyes), de a mai ember már ezzel sem elégszik meg. Itt ebben az esetben, boldog az aki még írni tud, és akinek a versére még hozzá is szólnak, annak szerencséje van. Ilyen egyszerű ez.
Köszönöm, hogy téged is fordításra ösztönzött a boldog öregségem.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Köszönöm válaszod, de nem segítettél eldönteni a dilemmámat, hogy most ide a boldog vagy a szerencsés jelentés passzolna jobban. ÉPn azt hittem, hogy ez csak a költő, Sauter boldog öregségéről szól, vagy akár fikciós vers is. Hát, nekem már kell pápaszem, három is, be bot nélkül tudok járni. Fogak dolgában sem vagyok már "százas", ahogy divat lett ezt mondani. Neked ott Svájcban bőven kijuthat a hegyekből, amire föl lehet még a te korodban is kapaszkodni. Ja, és kalapom sincs! A többi – stimmel…
Remélem, nem haragszol, hogy én is megcsináltam, és köszönettel tartozom, hogy fordításra ösztönöztél. De olyan kényelmes vagyok, hogy hozott anyagból dolgozom, lusta vagyok magamnak keresni. A fene nézi, ki halt meg már 70 éve…
Üdv: Dávid