A Ninivei várost legszívesebben
már régen otthagynád;
valld csak be egész nyugodtan!
Hitegetős ígéreteknek
sokadszor inkább felültél,
mert azt hihetted még
remélhetsz egy élhetőbb életvitelt,
berendezkedett komfortzónát.
A hétköznapiság összezsúfolt,
konzervdoboz-idegméregeit
már ömlesztve kiokádja
hol egy-egy összeverődött
ember-áradat,
hol néhány részeg bunkó tahó,
akik csupán élnek bele a nagyvilágba,
míg a kevés keresetűek
szoc-járadékokat fizetnek tetemesen.
Kezeid között rozsdás kulcsokat
szorongatsz szándékosan
– meglehet -, ez lehet
élhető megváltásod egyedüli kulcsa.
A mulandóság torkon ütő félelme sokszor
– ne is tagadd -,
téged is elégszer megkörnyékezett,
pláne, ha nem tudhatod
minden esetben a helyes válaszokat.
Ember-hernyók között
a kontraszelekció eléggé valószínű,
tehát inkább szándékkal
elkerülöd a tartósnak ígérkező konfliktust.
Az egyenlő elosztás záloga
inkább farkastörvényekben csoportosul:
Szemet szemért!
A harmóniát már nem osztogatott
szét aprópénzen,
hisz magad is tudhatod
a Pénz lett az egyedüli Isten!
Készülődik benned fokozatosan
romlandó tested halála,
s jól tudhatod csupán
az őszinte szerelembe lennél
képes még belekapaszkodni bármi áron,
ha az Egy-Kedves lehetőséget biztosítna.
Mostanság inkább emberöltőket
gyűrődik össze feleslegesen az elme:
,,Legyen Ön is Milliomos inkább!
Kacsalábakon forgó papír-palotákat
csupán csak egyesek vehetnek!”
– Mégsem ez lenne a Létezés igazi értéke,
s porszem-tanúsága.
Az Élet sors-útvonalai
egyre kúszább módon
valahol majd csak összeérnek,
s bárcsak addig az Embernek
ki lehetne bírnia még
a közhelyeket is, miszerint:
Mindig felkel,
s le is nyugszik a Nap,
s hogy a Szeretet-Szerelem
feltétel nélküli!
3 hozzászólás
Lesúlytó kép az emberről, reményeiről, vágyairól. Lehet másképp is élni.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita! Úgy érzem eltolódtak a Világbeli határok, és bár közhely, de az Emberek elfelejtettek Emberekként gondolkodni, viselkedni, egyáltalán létezni! (Kellemes napot)
Kedves Norbi!
Gyönyörű ez a glossza, még félhomályból is tűpontos ábrázolását nyújtja az ember érzéketlenségének, kivetkőzésének emberi mivoltából.
Leirod hogy a Pénz lett az egyedüli Isten!
Egyetértek a következő megállapitással:
“s jól tudhatod csupán
az őszinte szerelembe lennél
képes még belekapaszkodni bármi áron,
ha az Egy-Kedves lehetőséget biztosítna”
Másba már nem reménykedhetünk egyelőre.
Régen a körülmények kényszeritették erre az embereket, ma a lét elviselhetetlen könnyűsége.
Akkor hát mit válasszunk? A nehezet vagy a könnyűt?
Ezt a kérdést tette föl magának Parmenidész Krisztus előtt a hatodik században. Úgy látta, hogy az egész világ ellentétpárokra van felosztva: fény-sötétség, finomság-durvaság, meleg-hideg, lét-nemlét. Az ellentétpár egyik pólusát pozitívnak tartotta (fény, meleg, finomság, lét), a másikat negatívnak. Az efféle negatív és pozitív pólusra való felosztást gyerekjátéknak vélhetnénk. Egyetlen eset kivételével: melyik a pozitív, a nehéz vagy a könnyű? (…) Csak egy dolog biztos: a nehéz-könnyű ellentét a legtitokzatosabb és legsokértelműbb az összes ellentét közül.
A könnyű biztonságos de unalmas, a nehéz kihivás de emberré formál.
Gyönyörű a vers zárószakasza:
Az Élet sors-útvonalai
egyre kúszább módon
valahol majd csak összeérnek,
s bárcsak addig az Embernek
ki lehetne bírnia még
a közhelyeket is, miszerint:
Mindig felkel,
s le is nyugszik a Nap,
s hogy a Szeretet-Szerelem
feltétel nélküli!
Szeretem ezeket a közhelyeket.:)
Köszönöm az élményt!
Mély elismeréssel:
Napfény