Sűrű, sötét erdő mélyén
időtlen-időtől kószálok én
hideg éjben,
bokrok között botorkálva
járt utat már nem találva
a sűrű homályban.
Vadak között érzem magam
mindenhol körülöttem
üvöltözés, vad sóhaj…
Magas fákon vadmadárhad
rettenetes szárnycsapása
vijjogása húsomba mar.
Lucskos sárban lábam alatt
varangybékák ugrándoznak
kígyók tekeregnek.
Semmit se látok a sötétben
benne vagyok a mély gödörben
lenn a legmélyén.
Sehol sem lelem meg a kiutat.
Ki mondja meg, hol vagyok?
Azt sem tudom, ki vagyok.
Lehet, hogy nem is élő ember,
csupán a fáradt-fájó lelkem
bolyong a sötétségben?
Sűrű fák közt sehol sincs fény
számomra már nincsen remény
talán ez a vég…?
8 hozzászólás
Kiut mindig van.
Szép a versed, gratulálok.
Jupiter
Tudom, Jupiter, mégis, néha megesik, hogy tovább tart kijutni a mélyből.
Köszönöm, hogy meglátoattál.
Kata
Kedves Kata!
A versed szomorú, a6.versszak számomra a mélység csúcsa.Viszont onnan már az út felfelé, kifelé vezet .És hát miért is ne:-)
Szeretettel:Selanne
Úgy gondolkodom, ahoyan Te is, Selanne. Én is mindig hittem és hiszek abban, hogy minden mélységből vezet egy kiút.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Kata
szép gratulálok
Írótársad Blason
Kedves Kata! Szomorú versed elgondolkodtatott. Miért is vannak gödrök? Miért keletkeznek? Egy azonban biztos: Ki kell jönni belőle,ha nehezen is. Neked is biztosan sikerülni fog.
Üdvözlettel: Túri I.
Kedves Blason! Köszönöm, hogy meglátogattál és elolvastad a sötét gondolatokkal teli versemet. Néha vannak az embernek rossz pillanatai. Azért túlljük.
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Üdv. Kata
Kedves Imre! Egy korábbi olyan gödör jutott eszembe, amikor ezt írtam, s amiből mégis kimásztam. De ilyen képek jelentek meg bennem, amikor elméláztam azokon az időkön
Szerencsémre, jól túráztam mindig, és sikerült megmászni a hegyeket, és kimászni a mély gödrökből is. Ezért vannak a gödrök!
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Üdvözlettel.