Megástam mély gödröm,
beleestem rögtön.
Te voltál a gödör,
én meg egy nagy ökör!
Rögtön beléd estem,
pedig nem vétkeztem.
Szabadságom oda,
nem szökhetek tova!
Nem esem gödörbe,
többé én ökörke!
Kimászni nem tudok,
így hát lent maradok!
Ó, hogy ez a gödör
alja milyen tömör.
Olyan, mint te gyöngyöm,
bögyös, tömör gyönyöröm!
De most már megmondom,
faladat lerontom.
Beontom a gödröt,
nem leszek már ökröd
örökkön!
3 hozzászólás
Kedves Albert!
Gödörben tömör törődöttséged örökös törődése, görög örökséged. Görögös közömbösséggel tömöd bőröndöd, ökörségeddel körmödet töröd, örömödet örömmel közlöd. Tömör örömöd örömmel töltött.
üdv Tóni
Kedves alberth!
Roppantul tetszett a versed!!!! 🙂
Szeretettel:
Nairi
hehehe kicsit elmeditáltam 🙂 jó volt 🙂
szeretettel-panka