Úgy engedjetek lenni, míg leszek;
Ne húzzátok le fehér ruhám!
A szép földről majd gyorsan elmegyek,
sírba le, hol örök magány vár.
Ott pihenek egy rövid kis percet,
majd egy új látomás kinyílik;
Itt hagyom akkor a puszta leplet,
szíjat, koszorút, ahogy illik.
És azok a mennyei alakok,
nem kérdik azt, nő e, vagy férfi,
ott sem a ruhák, sem a ráncok, mi
az átszellemült testet sérti.
Bár vesződés és gond nélkül éltem,
de fájdalmat sokat éreztem.
Bánattól korán öreg lett létem;
Örök ifjúság lesz végzetem!
Fordította Mucsi Antal
So laßt mich scheinen…
So laßt mich scheinen, bis ich werde;
Zieht mir das weiße Kleid nicht aus!
Ich eile von der schönen Erde
Hinab in jenes feste Haus.
Dort ruh ich eine kleine Stille,
Dann öffnet sich der frische Blick;
Ich lasse dann die reine Hülle,
Den Gürtel und den Kranz zurück.
Und jene himmlischen Gestalten
Sie fragen nicht nach Mann und Weib,
Und keine Kleider, keine Falten
Umgeben den verklärten Leib.
Zwar lebt ich ohne Sorg und Mühe,
Doch fühlt ich tiefen Schmerz genung.
Vor Kummer altert ich zu frühe;
Macht mich auf ewig wieder jung!
Johann Wolfgang von Goethe
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Ennek a Goethe-versnek immár 4 fordítását olvashatják itt
az ez iránt érdeklődők.
Időrendi sorrendben:
1.Tóni 2011.04.12.
2. SZ B A 2011.04.14.
3. Tóni 2016.10.01.
4. Mandolinos 2016.10.08.
Szomorúan állapíthatom meg ezen németről magyarra történő
fordításodnál, hogy az elmúlt öt év alatt a tudatosságod nem fejlődött…
Hidd el, szívesen gratuláltam volna 2. próbálkozásodhoz.
Üdvözöl és jó egészséget kíván Attila
Eörsi István fordításában…
Hagyjátok meg fehér ruhámat,
míg végleg angyal nem leszek!
Búcsút mondok a szép világnak,
a szilárd lakba sietek.
Majd, hogy a csendben megpihentem,
a fény frissen szemembe fut:
hátrahagyom habtiszta leplem,
az övet és a koszorút.
S nekik mindegy, az égieknek,
hogy ki a férfi, ki a nő,
és nem rejt átszellemült testet
se szűk ruha, se bő redő.
Bár nem nyomasztott gondok súlya,
a sok mély bánat túl hamar
megvénített; hadd legyek újra
s örök időkre fiatal!