Fészket rak a fecskemadár,
éledni kezd már a határ,
kényeske a picin párja,
mégis mindig haza várja.
Napok óta esik eső,
gőzöl már az öreg erdő,
át ázott a pásztor háza,
vízben úszik a kaliba.
Lustán heverészik a Nap,
nem kell ide szalmakalap,
esőkabát, gumicsizma,
hanyatt ne ess a nagy sárba!
1 hozzászólás
Nagyon szep es hangulatos verset irtal kulonosen az elso versszak tetszik.Gratulalok!