Mikor szívedet a fájdalom emészti,
Mikor nagyon fáj
Akkor tudod meg mennyire
Hiányzik az apukád.
Tudod meghalt a szíved egyik fele,
Mert elment a sírba vele.
Másik fele másáért dobog
Ő az anyukád, tudod.
Mert ő itt van veled,
Veled van ő
És még mindig szeret,
Haza vár ő, hiányzol,
De még ő is gyászol.
3 hozzászólás
Szia Blason!
Tiszta szívemből gratulálok neked ehhez a vershez és az összes többihez!
Ez a műved tökéletesen mutatja, mennyi érzés, szeretet és kötődés van benned, nagyszerű ember vagy és ezt minden alkotásod kifejezi.
Kívánom,hogy az utókor is megismerje és minél jobban megbecsülje a műveidet!
A továbbiakhoz sok sikert kívánok neked!
Üdv.:Jerrynostro
Meghaódva olvastam szép emlékező-szomoró soraidat. Bizony, nehéz elfeledni, nem is lehet soha – azok elvesztését, akiket serettünk.
szeretettel: Kata
köszönöm a kommenteket kedves jerrynostro és Kata!Nehéz a búcsú a szeretteinktől pláne azoktól akik miatt e földön létezünk(anya és apa) Nagyon fájdalmas a felismerés és hiány.