Ne vigasztalj engem, kedves barát,
Hadd temessen el a hideg lapát!
Ne hozz gyógyszert, hagyd már a meséket,
Magányra vágyom, remélem, megérted!
Legyen teljes s kíméletlen a gyász,
Ne aggódj, reánk az Isten vigyáz!
Tudod, egyszer mindenképp el kell süllyednünk!
Mi értelme félnünk, másokat büntetnünk?
Mi haszna a búnak, az önsajnálatnak?
Az erős emberek a célért fáradnak!
Ki hazudta, hogy sosem bukunk el?
Ölbe tett kézzel a mennybe nem jutunk fel!
Ma szembenézek végre a fájdalommal,
Le kell számolnom az összes szánalommal!
Elmegyek, s lemondok ölelésről, csókról,
Úgyis csömöröm támadt a sok-sok jótól!
A kezdő lépés legyen a kijózanodás,
Nem kell a könnyű út, semmilyen szórakozás!
Nem akarok szállni, úgysincs szárnyam,
A rejtett szépséget kell, hogy lássam!
Miért jó az, mi csak szemmel érzékelhető?
A boldogságunk tárgya nem fényképezhető!
Van-e gyarlóbb vétek, mint az önző élvezet,
A könyörtelen érdek, ha más már nem vezet?
Összedőlt a világ, a kedves elhagyott,
Ködös árnyék fojtja a sivár tegnapot!
Mit elmulasztottam, borús emlék,
El nem felejthetem, bármit tennék!
Ha nem tanulok, a sors megint összeráz,
Végtelenbe nyúlhat a nyirkos, hosszú gyász!
Föl kell állnom, s megérzem a fény tüzelő erejét,
Gyengék, megalkuvók számára nem épül menedék!
Szívem megdobban az örömteli, megható percben,
Mikor visszakapom hitem, mert újból élni mertem!
De most menj, ne repülj, ó, ne zuhanj velem,
Átölellek, amint megtaláltam helyem!
7 hozzászólás
Kedves Tamás!
Szomorú, de egyben megnyugtató vers!
Az érzés jön, megíródik! Te ügyesen tudtad!!!
Szeretettel: Nairi
Aki leszavazza az írásaim, igazán írhatna már egy értékelhető kommentet.
Nem csak hízelegni kell, el kell mondani, ha valami nem tetszik, különben nem tanulok belőle.
Szia Nairi!
Köszi, hogy írtál, annyit akartam elmondani, hogy a saját fájdalmát mindenki maga dolgozza fel.
Egyszer fent, egyszer lent, az élet hullámzik, de mindenben meg lehet találni a szépséget.
Örülök, ha nyugtatólag hatottak rád a sorok, valami ilyet akartam elérni.
Köszi, hogy itt jártál nálam!
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
nekem potossan az tetszik itt az íróklubban, hogy annyiféle külömbözö téma van feldolgozva, és annyi külömböző formában. nem muszaj minden mindenkinek tetszeni, hisz a természetben se nem úgy van. Csak a természet őszinte, amit sajnos egyeseknek fogalmuk sincs. az micsoda. Névtelen hősök szerepét akarják játszani, de tudják, hogy csak névtelen senkik maradnak, nem mondhatom lesznek, mert aki eddig is az volt az marad is.
Engem a tömeg nem érdekel, én az egyes emberek szivét akarom megérinteni, és ha az sikerül, akkor a célomhoz értem, Ha ez többnél is sikerül, akkor abbol automatikussan tömaeg lesz, de a cél mindig a személy legyen, Annyi üres dicséretet olvasok, nekem mindig fontos, ha megtudom írni, milyen gondolatokat mozgatott meg bennem valamilyen vers,
A te mostni versed is egy formája az emberi problémák megoldásának, és ez is az élethez tartozik, és azért értékes müvei az irodalomnak.
üdv Toni
Kedves Toni!
Köszönöm, hogy ismét olvastál és véleményeztél.
Ez így van, nem kell, hogy valami mindenkinek tessen, ráadásul az írásaim, nem is remekművek, csak egy amatőr ember gyenge próbálkozásai, de azért jó lenne, ha többen ( és itt nem rád gondolok, mert tudom, hogy őszinte vagy) a kifogásaikat vagy a nemtetszésüket is őszintén ki tudnák fejezni. Nem sértődöm meg, hiszel csak ebből lehet tanulni.
Mindenkinek joga van, hogy rossz osztályzatot adjon, de ahhoz is, hogy megindokolja, miért, és örülnék is neki, ha egyszer hosszabban kifejtené, mit talál annyira rossznak.
Én nem tudom, manapság mi számít értéknek az irodalomban, szeretek emberi kapcsolatokról, érzésekről, problémákról írni, szerintem, itt is a "hogyan"-on van a hangsúly.
De örülök, hogy így gondolod.
Üdv.:Tamás
Kicsit olyan, mintha egykori magamról olvastam volna…
Szeretettel: gleam
Kedves gleam!
Sok ember átmegy hasonló dolgokon, itt nagyon "benne" vagyok a versben.
Jó, hogy vannak ilyen egybeesések.
Köszönöm, hogy itt jártál és írtál.
Üdv.:Tamás