Gyászol a lelkem, siratja ifjúságom,
Gyászolva ég szívem, nincs nekem párom!
Nincs párom, nagy kerek egy világon,
Nincs párja lelkemnek, hiába várom!
Nincs ki mosolyogna, s csókolna hevesen,
Simogatna, becézne, s hozzám szólna kedvesen.
Nincs Ki kérdezné: Mondd meg gondod, mi bánt?
Ki szelíden hozzám bújna,
Csendes szóval rám borulna.
Nászom kell hát ülnöm, a karvaly gonosz Sorssal,
Ki elragadta minden boldogságom?
Paroláznom kell, a végső Nagy kaszással?
Így a múlté lesz, minden szép derűs álmom…!
4 hozzászólás
A rímeket kissé jobban megválogatva remek vers lenne, de így is a jók közé számítom. Gratulálok!
Köszönöm István. Kedves vagy! Örülök, hogy tetszett. Ami a rímeket illeti, nem szoktam görcsösen törekedni a pontos rímelésekre, hagyni szoktam, csupán az önkénytelenül feltörő gondolatokat írom le, mondom ki. Ez a vers-dal is egy meghatárózó hangulatomban született! Más a helyzet akkor ha zenét is írok, mert akkor bizony a szótagszám, és a hangsúlyok is fontosak a ritmusban maradáshoz!
Üdv.: Rudy
ui.: a dalt is meghallgattad?
Kedves Rudy!
Szerintem dalnak nagyon jó a szöveg. Nem tudom, megzenésítésnél talán nem is kell mindig a szótagszámokra figyelni, hiszen a dallamot lehet lassítással, lejtéssel helyre billenteni. Lehet, nem fejeztem ki magam jól, de mentségemre szolgáljon, hogy még nem írtam versre dallamot.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata! ..nekem viszont semmi mentségem nincs arra, hogy nem reagáltam, válaszoltam eddig ! 🙁 szánom bánom nem vettem észre az írásodat, csak most…
Jól fejezted ki, és jól is gondolod! A zene sok mindent megenged. Az igaz, hogy azonos szótagszám némely esetben sokkal dinamikusabbá tehet egy dalt!
Az, hogy te még nem írtál versre dallamot az ugye nem mindenkinek adatik meg.. nálam ez hál Istennek igen mivel zenélek, és zenét is szerzek, meg verseket is írtam. Van, hogy előbb van egy dallam a fejemben amihez hozzá "érkezik" belőlem a vers. Szóval vannak versre születők és zenével együtt létrejövök is.
Üdvözlettel Rudy