Der Büßer
Verdorrt der Mund und trocken die Gedärme
So tanze ich um meinen eignen Schatten.
Aus meinem Bette spiel ich mit den Ratten
Und sauge aus den Fingern mir die Wärme
Damit ich mich nicht allzu bitter härme
Ließ eine güt'ge Macht mein Herz ermatten.
Die Sehnsucht starb. Nur meine nimmersatten
Verflogenen Ohren hängen noch am Lärme.
Da ich mich also in mir selbst verfangen
Bin ich auch meinen Häschern nicht entgangen
Und teile die Gemeinschaft schriller Käuze.
Im Lappenkleide und bedeckt mit Schorfen
Werd täglich ich den Wärtern vorgeworfen,
Die striegeln mich mit einem Eisenkreuze.
Hugo Ball
A vezeklő
Szám el aszul és a belem kiszárad
a saját árnyékom körül táncolok,
az ágyamból a patkányokkal játszok
's ujjaimat szopom, mi meleget ad.
Hogy bánatom ne legyen oly keserű
egy jó erő elkábította szívem.
Vágyódás meghalt. És már csak azt hiszem
kapzsi füleim zúgnak mint hegedű.
Mert így én most magamba zárkózottan
üldözőimtől még sem szabadultam
furcsa fickók társaságát nem osztva.
Sebekkel terítve 's rongyos ruhában
őrök elé dobnak piszkos mocsárban,
ott egy tüzes vas keresztel kínozva.
Fordította Mucsi Antal
6 hozzászólás
Kedves Tóni!
Bár nem tudok németül, de a "fordítás" remekbe szabott és iszonyat döbbenetes!
Örülök, hogy olvashattam…
Szeretettel: Tünde
Kedves Tünde!
Hogy a szöveg hű az eredetihez, abban biztos lehetsz, hisz nekem a fordtásimnál ez a legnagyobb problémám, mert én mindig azt mondom, hogy én inkább hűfordító vagyok mint műfordító, de egy hűfordítás nem egy szószerinti, nyers fordítást jelent számomra, hanem a szöveg minden sorban való hűségét a költő által írt eredeti vershez. Így bizonyos költészeti, szépírodalmi értéket nem érek el velük, de arra nem is törekszem, mert tudom, hogy azt nem is tudnám,
Így hát csak fordítok tovább, annak aki így is szereti.
Köszönöm, hogy te igen, és
üdv Tóni
Kedves Tünde!
Hogy a szöveg hű az eredetihez, abban biztos lehetsz, hisz nekem a fordításimnál ez a legnagyobb problémám, mert én mindig azt mondom, hogy én inkább hű fordító vagyok mint műfordító, de egy hű fordítás nem egy szó szerinti, nyers fordítást jelent számomra, hanem a szöveg minden sorban való hűségét a költő által írt eredeti vershez. Így bizonyos költészeti, szépirodalmi értéket nem érek el velük, de arra nem is törekszem, mert tudom, hogy azt nem is tudnám.
Hogy mi egy szó szerinti fordítás azt most két feltett versemben is leírtam: Egy út, ein Weg, és A kívánság, der Wunsch címmel, ahok a szavak a minden sorban szó szerint van fordítva.
Így hát csak fordítok tovább, annak aki így is szereti.
Köszönöm, hogy te igen, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Én is nagyra értékelem versfordításaid szövegi és értelmi hűségét, és szeretem, hogy a költő eredeti gondolatait hitelesen adod vissza. A fenti szonett esetében is így van ez. Csak annyit szabadjon megjegyeznem, hogy a klassszikus szonett egyik fajtájának szabálya szerint (és a fenti vers történetesen ez a fajta), az első két versszak rímképlete nemcsak hogy ABBA, de teljesen azonos is! Biztosan meg tudtad volna csinálni…
Ha történetesen nekem is kedvem támadna megcsinálni, már nem is kell szótáraznom, mert nálad pontosabb, hívebb tartalmat úgysem tudnék kimazsolázni belőle. Ezért is őszintén gratulálok, és 5-ös osztályzattal honorálom példaértékű szöveghűségedet!
Üdv: Dávid
Kedves Dávid! Nem tudtam, de itt az árírt verzió:
A vezeklő
Szám el aszul és a belem kiszárad
a saját árnyékom körül táncolok,
ágyamból a patkányokhoz pártolok
szopott ujjaimból meleg kiárad.
Hogy bánatom ne legyen oly szánalmas
egy jó erő elkábította szívem.
Vágyódásom meghalt. De még sem hiszem
a zúgás fülemnek nagyon fájdalmas.
Tehát így én most magamba zárkóztam
üldözőimtől még jobban irtóztam
furcsa fickók társaságát szitkozva.
Sebekkel terítve 's rongyos ruhában
őrök elé dobnak minden órában,
ott egy tüzes vas keresztel kínozva.
Kedves Tóni! Félreértetted a rímképlet dolgot. Valami ilyesmire gondoltam…
Hugo Ball: A vezeklő
Kitikkadt szám, a bensőm is kiszáradt,
saját árnyékom lejtem körbe tánccal,
a priccsen fekve játszom a patkánnyal,
s ujjam szopom, mitől melegem támad.
Hogy ne legyen oly keserű a bánat,
hagytam szívem kábítani csodával.
Vágyam halott, de úgy tűnik, lármával
megtelni éhes fülem sose fárad.
Magam magamban bár én kulcsra zártam,
de üldözőim, jaj, még le nem ráztam,
s így osztom furcsa fickók társaságát.
Ruhám szakadt, sebek borítják testem,
s naponta kell őrök elé vettetnem,
hol tűzforró vasbillog kínja vár rád.