Hogyha ellobbannak a mécsesek,
ha a fáklyákat megfojtja a szurok,
ha köd üli a jelzőtüzeket,
s mindent belep az éjsötét burok,
ha soha többé nem kel fel a Nap,
s nincs több bolond ábránd csillagfénynél,
ha a lámpák sorra kialszanak,
s az összes gyertyát elfújja a szél,
advent idején majd a szív ad világot,
s a lelkekben gyúlnak karácsonyi lángok.
8 hozzászólás
Kedves vers ez Neti, bár elég "sötét" az induló kép, mégis úgy érzem, félig-meddig oldod… de nem egészen. Tetszik, de ezzel nem mondok újat, Netelkás..
aLéb
🙂 Rég hallottam ezt a jelzőt – köszönöm 🙂
A lelkekben gyúlnak… Reménykedem benne. Szép a versed, Netelke.
Köszönöm szépen.
Szép vers, bár sok olyan szív lenne, amelyik képes világot adni.
Szerintem sok ilyen van, én optimista vagyok 🙂
Nagyon szép vers! Gratulálok Netelka! Boldog Karácsonyt Neked!:)
Köszönöm és Neked is boldog, békés ünnepet 🙂