Tán elmondanám neked:
Hiszek az elvetett magban,
a tiszta-szép gondolatban,
a nyíló virágban,
a szép mozdulatban.
A simogató kézben,
a szellőben, a fényben,
az unokám szemében.
Hitemhez nem kell Isten,
nem kell semmi, ami nincsen,
nem kell malaszt, áhítat,
nem kell tömjén, mi átitat,
nem kell harangzúgás,
sem katedrális, sem égbenyúló tornyok
(hiába a feddés, hiába az átok),
ezek nélkül is messzebbre látok,
(Gogol, Csehov, Miller,
Márai és mások)
ha megannyi óriásnak
vállaira állok.
Hiszek az őszben, a nyárban,
a munkás egyszerű szavában,
a tél első szűz havában,
a tavasz lágy sóhajában.
A patakban is hiszek, s a kézben,
mely nem hagy veszni a vízesésben,
hiszek apám izzadt homlokában,
anyám tűnődő halk szavában,
hiszek a barátban, a társban,
ki velem volt a hegyre felfutásban,
ki most is velem lépked lefele,
kezemben benne van a keze,
mely majd az út végén
szelíden tart a szakadék szélén.
Bennük hiszek kimondatlan… szótlan…
nevüket nem kiáltom, ha félek… ha baj van…
S ha szólok is, csak csendben… csak halkan…
Nem szólnék titkokról, vágyakról…
kinevetett kigúnyolt álmokról…
Ha kérdeznél, csak ennyit mondanék,
s Te a harangzúgástól úgysem értenéd.
21 hozzászólás
Szia antonius! 🙂
Bár nem nekem címezted, mégis én olvastam először.
Csodaszép vers, jó alfába menni általa kimondatlan, szótlan…
Ha nem írok litániát, annak csak az az oka, hogy némává tett hited és gondolkodóvá.
Nagy hatással bír versed.
Köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
„Litánia” nélkül is sokat jelent nekem a véleményed, megtisztelő figyelmed. 🙂
Köszönöm.
Üdv. a
Kedves Antonius!
Szépségesen szép versedet százszor is szívesen olvasnám, mert olyan, hogy nem lehetne megúnni
gyönyörű gondolataidban biztos, hogy lehet hinni.
Szeretettel gratulálok: Kata
Kedves vagy Kata!
Köszönöm az érdeklődésed, a véleményed.
Üdv. a
Szia Antonius! Remek ez a vers. Egészen beleélem magam a Te hitedbe, annak ellenére, hogy az én hitem a Te hitednek az ellenkezője. Ennyit tesz egy jó vers, ekkora hatalma van. Egyébként az egyik legjobb barátom egyetemi éveimben szintén „hívő” materialista volt! Nagyon bírtuk egymást, a világnézeti különbség nem zavart minket. Rengeteget vitatkoztunk, nagyon élveztük. Sajnos fiatalon meghalt. Az akkori baráti társaságunkban is gyakran szóba kerültek világnézeti kérdések, a házibulikon, hajnal felé, amikor már nem volt erőnk rázni, lerogytunk valahova és téptük a szánkat. Időnként összevesztünk, de ettől függetlenül szerettük egymást. Gratulálok ehhez a vershez! – én
Szia Testvér!
Köszönöm a leírtakat. Eszembe juttattál régi barátokat, múltba süllyedt nyári estéket, hosszúra nyúlt beszélgetéseket.
Köszönöm, hogy megtiszteltél.
Üdv. a.
Szép gondolatsor, szépséges vers, olyan, mint egy vallomás.
Nagyon tetszik!
Szeretettel
Ida
Köszönöm szépen kedves Ida.
Üdv. a
Kedves Antonius!
Lényeg, hogy higgyünk valamiben, és ez a műved erősen meggyőző, és emellett jelentős irodalmi élmény is. Mindenképp fejet hajtok előtted, nagyon megfogott a mű.
Üdv.:Tamás
Köszönöm Tamás a megtisztelő véleményedet, elismerő, kedves szavaidat.
Üdv. a
Kedves antonius!
Miért rejtegetted ezt a csodát előlünk eddig?
Köszönöm szépen: Ildikó
Kedves Ildikó!
Ide ugyan nem tettem föl, ám "rejtegetésről" nincs szó, mivel a 2009-ben megjelent kötetem 38. – 39. oldalán már beismertem az elkövetését. 🙂
Köszönöm kedves szavaid.
Üdv. a
Kedves antonius!
Még valamit!
Azt hiszem, Te egy boldog ember vagy!
"hiszek a barátban, a társban,
ki velem volt a hegyre felfutásban,
ki most is velem lépked lefele,
kezemben benne van a keze,
mely majd az út végén
szelíden tart a szakadék szélén."
Ennél szebbet, nem is kívánhatnék neked!
Ildikó
Kedves antonius!
No, ennek örülök! És hol található az a kötet?
Üdvözlettel: Ildikó
Kedves Ildikó!
Itt, az "Alkotók könyvei"-nél megtekinthető, (csaknem a lap alján) többet p.ü.-ben, vagy a preiszantal@t-online.hu címen tudhat meg az, akit érdekel.
Üdv. a
Kedves antonius!
Hiszek Neked és tudom, hogy a világ szép, mert ilyen nagyszerű emberek lakják.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
🙂 Köszönöm Szabolcs.
Hozzászólásodat elolvastatom a "parancsnokkal". 🙂
Üdv. a
Őszintén,egyenes derékkal, ugyanakkor határozott hitvallással-igen kifinomult irodalmi vénával. Picit ősz halántékkal már őszinte az ember- jobb volna dús hajjal is!- de nem azt jelenti, hogy loboncos hajjal ne lettél volna igaz ember. Aki ezekben hisz, olyan vállakra állva, azt nem tompíthatja el a harangzúgás, mindezek mellett van "benne " egy szomorú sóhaj.
Őszinte elismerésem, gratula Testvér!
ruca
Jót vigyorgásztam a loboncos hajon és esetleges járulékain. 🙂
Köszönöm Testvér a figyelmed és elismerő szavaid.
Üdv. a
Szia!
Hitedben benne van maga az élet, az összes szépségével együtt. Aki így él, tartalmas és gazdag életet él.
Szeretettel: Eszti
Kedves vagy Eszti. Köszönöm megtisztelő figyelmed, kedves szavaid.
Üdv. a