egy kis fehérke
könnyedén földre hullva
semmivé válik
***
másik azonban
egy kis fűszálra esett
görcsösen fogja
***
a következő
már ebből sokat tanult
avart választja
***
kis idő múlva
lassan fehér lesz minden
szépen havazik
***
a puha szőnyeg
cipőm alatt csikorog
isteni érzés
***
kezed kezemben
szótlanul bandukolunk
boldogok vagyunk
***
ma szép esténk lesz
kipirult hideg arccal
egymást csókoljuk
Haikucsokor 71 Séta
By Tóni
6 hozzászólás
Kedves Tóni!
Szép téli haiku-csokrot kötöttél nekünk! Ahogy végigvezettél ez első hópihétől a szerelmes csókig….., nagyon tetszett!:) Gratulálok!
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsoka!
Ez a tegnap késő délutáni sétánkon történt, amikor elindultunk, az eső szemergett, és útközben, ahogy az erdő felé haladtunk, az esőcseppek lassan hópelyhekké változtak, és mire haza értünk, fehér lett minden. Azt az érzést szerettem volna ezekben a sorokban leírni, nem sok szóval, (ezért is Haiku forma), hogy az olvasó is hozzá tudja tenni az érzései tökéletességéhez, a saját maga gondolatait is.
Egyszer Seneca idézetét idéztem, amelyikben azt írta:
“Ha azzal a korlátozással adatik a bölcsesség, hogy mélyen elzárva őrizgessem, és ne hirdessem, vissza fogom utasítani. Nincs olyan érték, amelyet társ nélkül birtokolni kellemes volna.”
Szerintem azonban ugyan ez érvényes a boldogság érzésre is. Egyedül, az sem igazi boldogság. Ezért próbáltam a tegnapi érzéseimet az olvasóval is megosztani, remélem kapott belőle mindenki annyit, amennyit én adtam.
Köszönöm, a véleményedet, és, hogy írtál,
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Kedvesek, szépek ezek a haikuk, és egyben játékosak is… Igazi, jó érzést keltenek, hiszen a boldogságról szólnak, ami bizony a nehézségek ellenére is megélhető, csak figyelni kell, és meg kell ragadni a pillanatot…
Nekem is nagyon tetszik az írásod!
Szeretettel: barackvirág
Kedves Mónika!
Az élet a számunkra annyi szépet mutat, csak bennünk is meg kell lenni az akaratnak azt meglátni. A rosszat képessek vagyunk rögtön meglátni, de sokan gyorsan elfordulnak, mert azzal akarják megnyugtatni a lelkiismeretüket,(mert nem tesznek semmit ellene), azzal a kifogással, hogy észre sem vették. De, hogy a szépet meglátjuk, az sokszor nem is a szemünktől függ, hanem a lelki beálitásunktol a mindennapi kicsinységek iránt.
Bob Hope, a nagy amerikai komikus egyszer azt mondta:
"Mikor felidézzük a régi karácsonyokat, rájövünk, hogy kis apróságok – nem a nagy csodák – adják a legbensőségesebb boldogságot."
…többet kellenne ma is erre gondolni…
üdv Tóni
.
Nagyon jó érzés lehetett ott és így sétálni!!!!
Szépen megírtad a csokrot!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Szerintem az a legszebb érzés, hóesésben, kéz a kézben sétálni olyan helyen, ahol előttünk semmi, utánnunk pedig csak a mi nyomunk látszik a hóban. Szeretettel ajánlom mindenkinek, mert sokat segit az emberközötti kapcsolatok tisztázára, és a rögzitésére is.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni