Rossz álom zavarta meg hajnalom,
s iszonyodva űzött át az ébredésbe,
míg az elfüggönyzött ablak mögött
tejszínné sűrült a homály tejfehére.
Tűnődtem, miféle múlt szakad fel
e rémes látomások képsorain?
Vagy holnapomról foszlik a lepel,
s mutat túl a ma apró-cseprő gondjain?
Mellettem az ágy bal oldala egy
másik álom vizén süllyed-emelkedik.
Majd az óra ismerős sikollyal
harapja át a reggel gyönge ereit.
10 hozzászólás
Kedves Netelka!
Nekem nagyon tetszett, ahogy versbe foglaltad hajnali elmélkedésedet.
Nem könnyű túllépni egy nyomasztó álmon.
Az utolsó versszak pedig oldja valamennyire a feszültséget.
"az ágy bal oldala egy másik álom vizén süllyed-emelkedik", nagyon kifejező ábrázolás, itt némi rejtettett irónikus humort is érzékelek.
Szeretettel: Zsóka
Köszönöm, kedves Zsóka 🙂
Ugyanaz, nem találtam különbséget. Mi az oka, hogy kétszer?
aLéb
Igazából semmi, csak 2 napig nem került fel, és elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán beküldtem-e 🙂
Nem lehetett kellemes érzés, versed mégis ezzel az érzéssel eneged távozni.
Üdvözlettel: eferesz
Köszönöm jöttödet, kedves eferesz 🙂
Érdekes és zseniális képekkel teli jegyzetet sikerült átadnod, melyben remekül érzékelteted a pillanatot!
Grat
leslie
Kedves Leslie, nagyon köszönöm az elismerésed 🙂
Erika
Nagyon finom, halk tűnődés – lábujjhegyen. Tetszett.
K.
Köszönöm, kedves Kati 🙂