Hajjaj,
a hajnal,
ím, most macskajajjal
telik. Kutya fáját!
Így jár,
aki éjjel,
masszív szenvedéllyel
elkergeti álmát.
Hajjaj,
te hajnal,
fülem mögött vajjal
érkeztem meg beléd…
Így jár,
aki éjjel
nem mondja: „Csak ésszel!”,
s nem tudja, hol elég.
1 hozzászólás
Persze mindjárt Kosztolányi ugrott be… Nagyon tetszett a vers ötletes szerkezete, az alkalmazott szavak és a történet hangulatának koherenciája, a finomra hangolt önirónia. Jó volt olvasni, örömmel tettem.
aLéb