Bámulom a föld
Igaztalan bugyraiból feltörekvő húgycsepp
Vigasztalan zöld
Rothadozó mását
Hátamon a múlt
Bizony nehéz súlya van az összes emlékképnek
Iszony-gyertya gyúlt
Gyűlölöm a létet
Közelít egy nő
Meztelenül, takargatva fanszőrzetét. Suttog
Nesztelenül sző
Életregét rólam
Szemérmesen néz
Ében-bordó hajfürtjei árnyékából engem
Kéjben forró méz
Csörgedezik lábán
Méhéből fakadt
Csermely, amin sorshajóim vitorláznak csöndben
Sebhelyből szakadt
Mind a régmúlt emlék
Énekel egy dalt
Hívogat, s a mellbimbóján borotvával vérkört
Írogat: nagy bajt
Jósol nekem ebből
Ő bizony a vég
Lehelete hókristályként körbejárja testem
Kegyeletes ég
Átölel és elvisz
Szárnyat ad
és elvisz…
2 hozzászólás
Kicsit bizarr megfogalmazás, de pont emiatt tetszik annyira. 🙂 5 csillagos mű!
Oliver
Előfordul, hogy belehalnak a szerelembe, avagy nem-e?! Sőt, valakit szerelmeskedés közben ér a halál! Nah, ez valami ilyesmi lenne.
Kösz, hogy olvastál/értékeltél!
Üdv: B.B.