Halálos éj

Árva vagyok, így születtem én
takaros kis szoba szegletén,
felsírtam, anyám rám pillantott
majd végleg engem itt hagyott.

Teste melegében, édes szeretetben
mikor még vér pezsdült az erekben,
de immár leállt a gyors zubogás
fáj, mert megöltem az édesanyám.

Ordítottam, Ő pedig örökre elment
belőlem szomorú árva gyerek lett,
fiatal zsenge teste halni kívánt
hiányzik, lelkem megbocsátásért kiállt.

Bárcsak akkor haltam volna én
halálos szenvedések éjjelén,
itt vagyok, engem választott az Úr
számomra örök fájdalom az életút.

Rég volt, szinte hallom a jajveszékelést
sírtam, csüngtem volna anyám csecsén,
apám követte anyám, a szíve megszakadt
köszönöm az életet, mit tőlük elragadtam.