Felkelt a Nap, nem ragyog sugara,
nem járja táncát a fák árnyéka,
hosszú volt az éj, álmatlan percek,
boldogabb napot, nem is remélek.
Lesz napsütés, de nem a szívemben,
haldokló álom zárta börtönbe,
éledő vágy tiporta remények,
azt mondják, boldog soha nem leszek.
Felnéztem rád ragyogó kisvirág,
érted irigyelt az egész világ,
illatos szirmod tárult az égre,
itt ragadtam a sárban örökre.
2 hozzászólás
Sajatos hangulatu,mely erzelmekkel telitett gyonyoru verset irtal.Kifejezetten tetszik,gratulalok.
Minden versed oly szomorú. Vidámabbat is szeretnék Tőled olvsni. Elolastam a bemutatkozásodat, az is vers, nem is akármilyen. Tehetséged van a versíráshoz.
Próbáld kiadni, ha nem nyomtatásban, az Intrneten is van rá mód, teljesen ingyenes.
Ha érdekel, levélben megadom a címet. Én is oda tettem fel az összes kötetemet,
köztük négy versest.
Üdvözlettel: Kata