Leng a hajnal, s bennem ábrándokat szül
ezen túlontúli, létnyi pillanat.
Odakint mereng a táj, ahogy őszül
az éj lábnyomán, s hallgat a virradat
létébe egybeforrott, álmosult perc.
Felrémlik amott még léptein a nyár,
miként szívemben egy érzékenyült nesz
szüremlik tisztán. Mi emlékül bezár
sóhajokba tűnt éveket, hol a múlt
töpreng zörögve, mint sárguló levél,
mi hulljon-e, ághegynyi csend tornyosult
magányán. Mit lenget himbálva a szél
hűvösült neszén elmerült pirkadat.
Míg bennem a szó most merengve hallgat.
6 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Többször átmentem rajta…
Ihletes sorok!
Képeid,hasonlataid nagyon jók!
Egy bizonyos hangulat járja át az egészet,
kissé melankóliás,de egyben reménnyel teli
"miként szívemben egy érzékenyült nesz
szüremlik tisztán."
Mindent megfigyelö,mindent értékelö!
…és mindenben ott a létnyi pikkanat,
amiben minden történik…htárokkal!
A nagy titkok elött szótlanság szorongat!
, s bennem ábrándokat szül
ezen túlontúli, létnyi pillanat. "
Olyan érzés-gazdag sorok,melyeknek határai
szinte az ábrándokat érintik,, hol a múlt
töpreng zörögve, mint sárguló levél,"
Remek írás!
Szép estét!
Barátsággal:sailor
melankólikus
pillanat
hatérokkal
…akartam
Kedves sailor!
Köszönöm szépen értő olvasásod s annak
értékét mit kifejezel érzelmeidben versem iránt!
Hálás vagyok kedvességedért, s jöttödért!
Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire érzed
a versek elemzését. Szeretnénk úgy írni ahogy
Te elemezni!
Üdvözlettel köszönve mindent!
Barátsággal : Zoli
Melankólikus, hangulatos vers.
Nagyon tetszett.
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet!
Örülök jöttödnek, s hogy volt ami tetszett benne.
Elnézést kérek a késői válaszért nem vettem észre,
hogy nem reagáltam kedves szavaidra!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót!
Üdvözlettel :Zoli Kaposvárról 🙂