A hamis aranyló Nap hamis fénye
ragyog be az ablakon.
Hamis madarak hamis csicsergése
hallatszik az ágakon.
Elindul megint egy újabb hamis nap,
egy újabb hamis reggel.
Hamis a ruha és hamis a kalap,
amiket ma veszek fel.
Hamis a munkahelyem, ’hova megyek.
Hamis a kávé, hamis a főnök,
Akár az életem, amit szeretek.
Bár hamisak voltak a szép idők.
Iszom a valótlan gyémánt-drága bort.
Nyelem a valótlan port.
Eszem a valótlanság ínyencségét.
Szívom a hamis szelét.
Hamisan szeretek, hamisan hallok,
hamisan látok, érzek.
Hamisan beszélek? Hamisan vallok?
Hamisan is létezek?
Hamis a szerelmem? Hamis a csókom?
Hamis érintésem? Hamis a bókom?
Játék ez az egész. Nagy hamis játék.
Hamis átok ez? Hamis ajándék?
Hamis a kérdés. Hamis rá a válasz.
Valótlan a kérdező.
Hamis a botlás és valótlan a támasz.
Minden nehéz, ijesztő.
Én tudom, hogy valótlan ez a világ.
Hamis vagyok én is.
Akár versem, mi maga a hamisság.
Ám én megírtam mégis.
3 hozzászólás
Érdekes a versed, a monotonitását néha rosszul birtam ,a végére kiábrándultam a hamis szóból, ennek ellenére rengeteg elgondolkodtató kérdést vet fel, hogy vajon mi az igaz a világunkból, nem vagyunk e mindannyian álszentek?….de valószínűleg igen, de sajnos sok esetben így könnyebb élni, olyan ember nincs, aki mindig minden pillanatban az igazat mondaná.
Tényleg nagyon érdekes vers. (A "Fekete világ" című vers jutott róla az eszembe.) Monoton, de paradox módon épp ebben a monotóniában áll a gördülékenysége. Egyszerűen megírt, mégis valódi mondanivalóval rendelkező vers. Nem mondanám szomorúnak, inkább csak realisztikusnak, ami viszont nyugtalanítóbb, mintha valóban szomorú volna…
A lényeg, hogy tetszett! 🙂
Üdv.: Phoenix
Kedves Titusz,
amit írok, nem hamis: ezt a témát, ilyen lendülettel megírni igazi művészet. A monotonitás nekem nem jutott egyszer sem eszembe, végiggördültem a versen, a gondolatmeneten, és azt hiszem olvastam a sorok között, és megértettelek…
Csodálatos!
Üdv, Jodie