Eltévedt útjaimon,
mint zarándok lépegetek.
Körülöttem szikrázó fények,
csillognak,símogatnak szerelmesen.
Egy-egy hang beleüvölt a csendbe,
mintha alvilági hangok üdvözölnének.
Csillogó szemek,elégedett pofák,
Fél sikerélmények,várt nagy csodák.
Fapofájú lények,hang-
mondatok,tört szavak,
Sűrű füst,cigarettát markoló ujjak.
Zene,-hang,-kávé.-bódulat,
Álomképek játszadozva ringatóznak.
6 hozzászólás
Kedves ezüstnyár!
Ez aztán tényleg hangulatvers! Nekem tetszik:)
Üdv: Borostyán
Köszönöm Borostyán:-)
Megtisztelő,hogy olvastál.
Kedves Ezüstnyár
Én is jártam ott. Vissza vittél a dohányfüstös múltba, a nagyreményű ifjúi korba.
Tökéletesen leírtad.
Ej ej,azok a régi szép idők:-)
Ugye milyen hangulata volt?
Köszönöm a véleményezést..
Mary Hopkin csodálatos dala jutott eszembe: Those were the days my friend – csodálatos versedről.
Üdv: Colhicum
Kedves Colhicum!
Köszönöm megtisztelő értékelésed:-)