Ma márciusi szívvel indultam el,
lábam alatt virágba borult a rét.
Majd homlokod ege felhőbe borult –
Még a rádió is havazást ígért.
*
Tekinteted porba sújt – nem nézek rád.
Hiába sziszegsz felém – meg se hallom.
Szótlanul tűröm kedved konok telét –
De fázik bennem mind a három majom.
*
Mint a penge, olyan a szó,
apró nyissz, el mégse vérzel.
Megszokás-tapasz, mész tovább.
Új nap új sebeket érlel.
2006. március 3.
3 hozzászólás
A középső utolsója /ezt jól megmondtam, ugye?? :)/ nagyon-nagyon!
Nekem mind a hároom nagyon tetszik: Három életkép. Három csendesen tűrő szeretet. Tetszik a három majom is ! egy kis önírónia!
Szeretettel : fefo
Mindkettőtöknek köszönöm 🙂