Három lábon nyomult a szél

Három lábon nyomult a szél
Csak úgy kopogott
Háromfelé kapta fejét
S a nagy fa rotyogott

Alatta ültem egyedül
Felém a világ menekül
Gondolatok képében

Arcok és emlékek
Rohantak három lábon
Válaszok és emberek
Táncoltak a nyáron

Hajba téptem én a szél
Fakoronám úgy beszél
Mint recsegő fogaskerekeim
Belülről araszolnak vércseppjeim

Kifelé

Hangya mászik lefelé arcomon
Viszi testem kicsi részét
S vércseppbe ragad nyakamon
Meg-megrándulva szétnéz
Majd folyik tovább

Most két kéz odább
Esik, mint alma a fájától
Szájából csak lehelet tör fel
„Az én testem volt valaha?”

„Kit érdekel”

Már pók szövi tele
Hallójával s vele
Az ősz télre száguldó
Térképein vonatba
Fullad a farakás
Mit a fűrészek tettek azzá
Amivé nem lehet mást

(csak ki elég nagy és szilárd hozzá)