És néha éjjel, mikor a csend ural
földet és csillagszegekkel kivert eget,
és felhőszálakból ágazó korall
mögül az éppen megtelő Hold rám nevet,
és lágyan simítja kuszált önmagam
az esti szél, megszólít, hív a végtelen,
felszálló szívem sodor már parttalan
s Te kacagva itt repülsz velem…
És néha fényben, a déli Nap alatt
az eltikkadt fűszálak közé rekedten
megáll egy végtelen nyári pillanat
örömmel, hogy megérint, észrevettem,
és ragyogó kéken szalad az égen
a horizont széléig a nyári béke,
szertelen szívem rezdülésén érzem,
Te vagy a Napfény legszebb éke…
S mikor az alkony az ablakkeretbe
árnyakként festi meg a megálló időt,
gyertyaláng-fények táncolnak nevetve
a Nagy Művész alkotta háttérkép előtt,
gondok és oktalan félelmek bújnak
homály-sarkokba, és eloszlanak csendben,
felismerni véllek, bár mindig új vagy.
Egy világot jelentesz, új világot, bennem.
15 hozzászólás
Mint minden, eddig általam olvasott versed, ez is gyönyörű.
A költői képeid végtelenül tetszenek. Úgy játszol a
szavakkal, hogy beleborzong az ember.
Köszönöm az élményt, örömmel jártam Nálad.
Köszönöm, Zsike 🙂
aLéb
Szia Béla!
Sosem lehet megunni ezt a sajátos kifejezésmódot, amit használsz. Annyira jellemző rád ez a sok ismeretlen ismerős képi megfogalmazás. Az ember soronként esik egyik ámulatból a másikba. Igazán remek a stílusod, és szerintem, utánozhatatlan. Gratulálok!
" … az eltikkadt fűszálak közé rekedten
megáll egy végtelen nyári pillanat … "
Ebből a versedből ez a két sor lett a kedvencem.
Megtisztelő a véleményed, Artur, nagyon köszönöm, hogy olvasol 🙂
aLéb
Az egész versed annyira egyedi, utánozhatatlan a stílusa. Érdekes, és nehéz lenne valakinek utánozni. Versed minden szempontból kifogástalan.
Kata
Kata, nagyon szépen köszönöm a véleményed :-).
aLéb
könnyemet adtam a versedért cserébe
Hanga
Nagyon köszönöm, Hanga.
aLéb
Csodálatos vers. Gratulálok!
Köszönöm, Adrienn!
aLéb
Nem is tudom, hogy ezt a versedet eddig miért nem olvastam! Nagyon nagy hiba lett volna kihagyni, mert gyönyörű!
Grat. Gy.
Köszönöm szépen, Gyömbér 🙂
aLéb
Kedves aLéb!
Gratulálok! Egyszerűen marasztalóan jó volt olvasni.
Üdv.
Adrienn
Szia aLéb! 🙂
Ezeket a mécseseket most találtam. Biztos nem véletlen, hogy épp ma tévedtem ide.
Nagyon tetszenek a képek, mert festménybe illenek, viszont azt is látom az ecsetvonásokban, hogy a Mester rengeteget változott cca. öt év alatt. Már másképp keveri a színeket. Árnyaltabban, finomabban, körültekintőbben, megfontoltabban, varázslatosabban, tisztán. Mára felértél valahova, ahonnan még van fölfelé vezető út.
Az az igazság, hogy meg is nyugodtam. Úgy látszik, hogy a gondolatjeleket mindenki elköveti verseiben valamikor. :))) Jólesett ez a felismerés, mert talán egyszer én is beérek. 🙂
Jólesett most ez a vers, kicsit kikapcsolt.
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, ha megkérded, el nem tudtam volna mondani hogy ez a vers ennyi éve íródott… Köszönöm szépen hogy itt jártál, örömmel olvastam a véleményedet.
aLéb