Dúlt vadként ront be az ajtón a férfi.
Feleségét hosszan, égő szemmel nézi.
Szétvetett lábakkal a konyhában megáll,
S előkerül hirtelen a nagy merőkanál.
Izgalomtól remeg fedőt tartó keze.
Ajkán lassan csordul a pörkölt piros leve.
Hazaérve
By Artúr
32 hozzászólás
Látom humoros oldalad azért a versek terén is megmutatod. Jó lett!
Az indulat mire nem képes:)) Nagyon jó!
Gratulálok: Colhicum
Írtó jót nevettem artur! Tiszta vadnyugat!:)))))
Gratulálok a humorod nagyon eredeti:)
szevasz artur!
no ezt a kis szösszenetetvajon
mi ihlette?!
roppant elgondolkodtató, de jó
megoldás!
üdv.
leslie
Szia!
Nagyon jó lett. Hatalmasat kacarásztam rajta.
Maristi
Szia Tamás!
Azt hiszem, nem tudom megtagadni magam akkor sem, amikor versíráshoz kapok hangulatot.
🙂
Kedves Colhicum!
Indulatos hangulataim is ilyesmit hoznak ki belőlem, köszönöm.
🙂
Szia sleepwell!
Most, hogy így említed, el is képzeltem a filmjelenetet, amint John Wayne gyakorlott mozdulattal előkapja a merőkanalat.
🙂
Szia Leslie!
Tulajdonképpen verspárbajra szántam, amit feleségemmel szerettem volna megvívni, de egyrészt hosszú lett hozzá, másrészt nem volt a drága olyan hangulatban, harmadrészt pedig, már régóta áll a verspárbaj.
🙂
Szia Maristi!
Köszönöm, nem is volt most semminemű mély mondanivalóm vele. Bár a merőkanalat szeretem mélyen meríteni.
🙂
Szia!
Csatlakozom a többiekhez! Remek lett!
Sajnos van rossz tapasztalatom a dúvadként berontó férfiakkal… úgyhogy még annál is kellemesebb csalódás ért, mikor a kanál merült a piros lébe, s nem más 😀 Remek csattanó a végén, teljesen feloldja a drámaira vett elejét:) (bár már a merőkanál gyanít valamit…:D)
Szia Inesita!
Nagyon köszönöm, csatlakozz legközelebb is.
🙂
Akkor is, ha rosszakat írnak rólad? 🙂
Szia Armand!
Én is a Happy-end-et szeretem:-)
Ez akkor is íródhatott volna, amikor a duplamaratont lesétáltad hazáig 🙂
Te szereted a hasadat 🙂 mi meg az írásaidat!
Hanga
Szia Hanga!
Soha nem is tagadtam, hogy szeretek enni (is)
:-))) köszönöm a dicséretet:-)
Fülig szalad a szám… aztán nyeltem egy nagyot…:)))
Nagyon gratula ehhez az aranyos-pörkölt-maszatos életképhez! 🙂
Gy.
Kedves Gyömbér!
Igen, az egyik kedvenc alapételem, és sokféleképpen tudom elkészíteni, más-más húsból. Köszönöm olvasásod, és örülök, hogy tetszik.
🙂
Drága Inesita!
Miért ne? Minden kritika segíthet:-)))
Szenzációs!!!
De mikor lestél meg engem ahogy hazaérek? 8)
Szia Old Padavan!
Tudod, én is így szoktam néha:-)))
Az első sor után valami megrázó dologra gondol az ember.
Az utolsó sornál …ámulat, vihogás.. Nálam ezt hozta ki.
Nagyon-nagyon tetszett!!
Örülök, hogy ismét olvastalak.
Kedves Zsike!
A férfiak már csak ilyenek…egy bizonyos koron túl:-)
Köszönöm, hogy olvastál.
Humoros kis vers,érdekes a csattanó a végén:)
Szia Henkee!
Az bizony, köszönöm szépen!:-)))
Tetszik. 🙂 Szeretem az ilyen "becsapós" verseket. 🙂
Üdv.: Mariann
Szia Mariann!
Nincs benne semmi becsapás, ez a véres valóság…hehehe.
Kedves Artur!
Humoros vers, a végén csattanóval!
Szeretek ilyen verseket olvasni!
Gratula!
Myrthil
Köszönöm!
Valahogy így szoktam, ilyen állapotban munkából hazaérni … hehehe.
Remek vers, mindig jót mosolygok rajt", mikor olvasom! Ez a kedvencem tőled :))
Oli
Köszönöm!
Nekem pedig a "Volt egyszer egy vadnyugat" a kedvencem. Sajnos, abban a filmben nem főztek pörköltet.
🙂