Der Herbstwind rüttelt die Baume
***
Der Herbstwind rüttelt die Bäume,
Die Nacht ist feucht und kalt;
Gehüllt im grauen Mantel,
Reite ich einsam im Wald.
***
Und wie ich reite, so reiten
Mir die Gedanken voraus;
Sie tragen mich leicht und luftig
Nach meiner Liebsten Haus.
***
Die Hunde bellen, die Diener
Erscheinen mit Kerzengeflirr;
Die Wendeltreppe stürm ich
Hinauf mit Sporengeklirr.
***
Im leuchtenden Teppichgemache,
Da ist es so duftig und warm,
Da harret meiner die Holde –
Ich fliege in ihren Arm.
***
Es säuselt der Wind in den Blättern,
Es spricht der Eichenbaum:
Was willst du, törichter Reiter,
Mit deinem törichten Traum?
***
Heine, Heinrich. 1797 – 1856
***
Fákat rázza az őszi szél
***
A fákat rázza az őszi szél
Az éj hidegen rohan;
szürke köpenybe bújva,
lassan lépked a lovam.
***
S ahogy én, úgy lovagolnak
gondolatok előre;
Könnyen és repülve visznek
szerető mezőre.
***
Kutyák ugatnak, a szolgák
égő gyertyákkal kijönnek;
csigalépcsőn rohanva
a sarkantyúk csörögnek.
***
A ragyogó szőnyegkamrákban,
oly illatos a forróság,
és ott vár rám a kedvesem-
az örökkévalóság.
***
A szél suttog a levelekben,
s a tölgyfa álmossan:
Mit akarsz, te dilis lovas
az ostoba álmoddal?
***
Fordította: Mucsi Antal Tóni
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
A világ versekben című kötetemben – amely a MEK-en is elérhető – a
229. oldalon található ennek a versnek az általam készített fordítása.
Íme:
Őszi szél rázza a fákat
(Der Herbstwind rüttelt die Bäume –
H. Heine)
Őszi szél rázza a fákat,
Nyirkos, hideg az éj;
Erdőn szürke kabátban
Magam lovaglok én.
Lelkemből előtolulnak
Vágyaim és a remény;
S légben könnyen visznek, húznak
Rózsám háza felé.
A kutya ugat, szolga hoz
Gyertyákat, serceg a faggyú,
A lépcsőn felrohanok,
Élesen peng sarkantyúm.
A szőnyeges, pompás szobában,
Mely illatos, mint a virág,
Repülök kincsem karjába,
Ki engem régóta vár.
Levelek a szélben susognak,
S szólnak bölcsen a fák:
Miről álmodsz balga lovas,
Te? Délibáb az a vágy.
Szalki Bernáth Attila
Heinének sem sikerült mindenhol tiszte rímekez produkálnia, sajnos
nekem szinte sehol.
Csodálom munkabírásodat, és sajnálom, hogy nem lettél tudatosabb
fordító a hosszú évek során.
Üdvözöl Attila
Kedves Attila, az én mottóm még ma is az mint ami régen volt: Élni, és élni hagyni, mint ahogy ez a mondás: "Élni és élni hagyni” kifejezés Friedrich Schiller Wallenstein-trilógiájának, a „Wallenstein táborának” első részéből vett idézet volt. Drámájában Tilly tábornagyról ezt mondják: „És ha nem megy a kasszájából, a mondása volt: Élni és élni hagyni!"…üdv Tóni…