Kezedben a korbács te magad légy
Üss vele,kényszerits ha nemet szólnak még
Uralkodj-tiporj el-kinom vigye a szél
Törjön elő belőled a vadság s harapj belém
A vérem hizlaljon,húsom tápláljon
izzó átkok elől bőröm takarjon
Te vagy a világ minden őszi virága
Harangok zajában szépséged halványa
Hervadt lelked gyomfödte sirkert
Oltárod romban,rég nem itta vérem
gyűrött szirmok lépteid az égen
Szeret a Gonosz,de gyűlöl minden Isten
2 hozzászólás
micsoda bátorság.
bár igazad van… hol kell őszintének lenni, ha nem versben.
Köszönöm.Az irók és a költők fegyvere a toll.Nos én nem lázadok.Csak irogatok az érzéseimről bátran és őszintén.