Sápadt hold oson
Át szürke szobámon,
Félbetört álmomból
Riadva kapaszkodok,
Remélve boldogságot
Tüskés szív –csokrom,
Rideg fényben bontom,
Méznek illatát várom,
De csak keserű nedű
Csorog szét a padlón,
Átkozottak a betűk
Elbukott harcom,
Győztes magányom
Elhervadt virágom
Nyugszik ágyamon.
3 hozzászólás
Szép elmélkedés az elmúlásról.
Szeretettel
mesako
Szürke őszi hervadás, csend és unalom tűnik ki versedből. Olyan, mint a mai őszi nap. Sötét az utca, sötét a város, unalmas hétköznap. Rövid soraidban jól szemléltetted a gondolataidat.
Szeretettel: Kata
Hát igen, ilyenkor hervadnak a virágok, magányosabbak a szürke napok. de sebaj egy hervadó virág is újra tud éledni. Nekem van ilyen virágom, elhanyagolom aztán mikor megöntözöm elég hamar magához tér, valahogy ilyen az élet is…
szép napot!
Barátsággal panka!