felhő tornyosul
szél sűvit a fákon át
jön a zivatar
***
az ég megvillan
szemetvakitó fénysáv
villám zikázott
***
vártad, hogy jön még
egy hatalmas mennydörgés
csittuló moraj
***
órási cseppek
közötte diónyi jég
termést elverte
***
tyúkok az ólban
kutyám mellettem remeg
cicánk az elbújt
***
fenn a magasban
égi csapok kinyiltak
alföldi tenger
***
alig fél óra
az ég alján szivárvány
friss a levegő
6 hozzászólás
Kedves Tóni!
Huh, ez gyönyörű volt! 🙂 Kezdődik, majd szépen szivárvánnyal befejeződik.
A címe is frappáns, eltaláltad.
Ahogy játszol a szavakkal, az nagyon tetszik!
Nagyon jók a haikujaid!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Tudod, én mindig azt mondtam, a verseim témái, az egyszerű ember mindennapjai. Minek képzelödjön az ember, mert ha nyitott szemmel jár, akkor annyi csodát talál az életben is. Csak sajnos sokan el vannak fásulva, és nem látják, csak azt amit a negariv gondoltaik látni akarnak. pedig ez mind itt van mivelünk.
nagyon örülök annak hogy tetszik, neked is.
üdv Tóni
Kedves Toni!
Nagyon jók ezek a haikuid is! Gratulálok szeretettel!
A második utolsó része…nincs elírva?…Nem "cikázott "akartál írni?
Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Látod, annyira vigyáztam és mégis elírtam, Ugyanis a villám a milyen cikk-cakkban fénylik, a megszokott régi német írásmód fogott úgylátszik el, mert ott a zik-zak, a helyes írása, németben a c-betü a z amit itt cet-nek neveznek. Köszönöm a figyelmeztetésedet, és rögtön, amikor lejön az oldalrol, ki is fogom javitani.
Üdv Tóni
Kedves Tóni!
Ez nagyon szép lett.Jó elképzelni is a szivárványt.Már nem is emlékszem mikor láttam.
Bár a jég a termést elverte.Ez viszont nem a legjobb átélni sem.Érdekes de egy kis szomorúságot is érzek a soraidban.Lehet tévedek.
Üdv:Ági
Kedves Ági!
A szivárvány látása egy gyönyörü kép, és még gyönyörübb érzés, amit sajnos a termés jég elverésére nem lehet rámondani. Mindennap megyek kinn a határba sétálni, ( ami különben is a legjobb lélek ébresztő és regenerálolo módszer) egész éven keresztül, és látom a mindennapi változást, de szomorúbb képet nem tudok elképzelni, mint amikor a kukorica ki van csíkozva, a búza a földön fekszik, és ami még szomorúbb, amikor látod, hogy az idős paraszt ember szeméböl csurog a könny. Talán ez a pár sor érzik ki a versem szomorúságában.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni