Hiába minden. Álmodtalak téged.
Álom voltál ott, a messzi réteken,
kék égbolt, s virágszirom volt a képed,
csillagfény, sápadt holdsugár keretben.
Hiába minden. Csak álom maradtál.
Hiú ábránd volt, hogy futnál szaladnál;
volt ott délibáb, menny és volt pokol is,
gyöngyharmat hajnalon tűzpiros tövis.
Hiába minden. Maradj most már álom.
Édes álom, ami messzi múltba vesz,
enyém lesz feletted a bús hatalom,
mi fájó szívem legmélyére evez.
18 hozzászólás
Kedves Ida!
Emlékeidben akdnak jók és kellemesek, de amelyekre talán nem is jó emlékezni. Nekem úgy tűnik, hogy borongós emlékeket idéztél fel – egyébként jól sikerült versedben. Elgondolkodtam rajta, hogy bennem is felmerültek hasonló érzések.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Ezúttal ezek nem emlékek, egy festmény ihletett a vers megírására, természetesen egy kis fantázia hozzáadásával. Köszönöm, hogy itt jártál és olvastál.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Igazán tetszettek fájó soraid!
Szebbnél szebb képekkel díszített érzések!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Örülök, hogy tetszettek a képek, bár a kép adott volt (ugyanis egy festmény ihlette), csak a körítést kellett kitalálni hozzá. A kép is fájdalmas volt, talán azért váltott ki belőlem fájdalmas sorokat.
Köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Amíg nem olvastam a hozzászólásokban, hogy egy festmény ihlette a versedet, azt akartam hozzászólni, hogy olyan a versed, mint egy impresszionista festmény. 🙂
Te is apró, tiszta színfoltokat raktál egymás mellé a versedben, de bevallom hiába léptem hátrébb, hátrébb nem igazán "láttam egyben", hogy pontosan mit is ábrázol. Csak a felfokozott kifejező erőt, és a mozgalmasságot éreztem benne.
Judit
Kedves Judit!
Hogy ráhibáztál, hogy impresszionista festmény…
Azért nem láttad egyben, mert ez egy festménysorozat volt, talán a címe lehetett volna négy évszak is. Mindegyiken a fiú egy lányarcot látott egyszer, egy nyíló virágban, aztán egy csillagban, majd hóviharban a kopár faágak között… Szóval ezek összessége ihletett meg, mint egy képzelet szülte lény utáni vágyakozás, aki talán nem is létezett. Nekem ez jött át a festményekből.
A festő Willem Haenraets, holland új impresszionista. Gyönyörű képeit megnézheted az alábbi linken.(sajnos azokat itt nem találom, amik engem ihlettek a vers megírására):
https://www.google.hu/search?q=willem+haenraets+art&hl=hu&client=firefox-a&hs=nzl&rls=org.mozilla:hu:official&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=k6RpUffZBonMsgb8joCoDg&ved=0CDYQsAQ&biw=1024&bih=641
Gyönyörű sorok kedve Ida !
Szívesen megnézném a festményt is, ami ihlette.
Imádom a festészetet, nagyon szép verset írtál.
Szeretettel jártam itt : Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm kedves soraidat!
Judithoz írt válaszomban található linken, gyönyörködhetsz Willem Haenraets, holland impresszionista festő csodálatos festményeiben. Bár, sajnos azok amik engem ihlettek meg, azok itt nem találhatók. De a stílus magáért beszél…
Szeretettel
Ida
Kedves Ida !
Szomorkás, édes mélabús versedhez szeretettel gratulálok, Zsófi
Köszönöm szépen, kedves Zsófi!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida !
Megnéztem a festményt is.Csodálatos képeket találtam még 🙂
Nagyon szép, köszönöm Neked: Zsu
Örülök Zsú, hogy tetszettek a festmények!
Szeretettel
Ida
Csodálatos!
Gratulálok, Judit
Köszönöm figyelmed, kedves Judit!
Szeretettel
Ida
Ez tetszik!
Lemondó az igaz, mégis gyönyörű.
Delory
Köszönöm szépen, Delory.
Ida
Nagyon szép! Az álom, az emlék szépsége, a valóság elfogadása. Gratulálok!
Szeretettel: Magdi
Köszönöm, kedves Magdi, hogy olvastad.
Szeretettel!
Ida