Szemedre árnyékot vet a félhomály,
Bánt,hogy nem látom a csillogást.
Friss sebből vérzik a félelem,
Az egyedülmaradás iszonyú éjszakái,
lepelként takarják be álmaim.
Bánt,hogy nem látom a csillogást.
Arcodon negpihent a csend,
Zaklatva-űzve a boldogságtól,
Távolodsz a messzeségben,
a visszanemtérő órák emlékeként.
Friss sebből vérzik a félelem.
Kutatom utam,kereslek.
Megriadt a boldogság,
fészket máshol rakva hagyta,
hogy te elmenj és én maradjak.
Az egyedülmaradás iszonyú éjszakái,
Bilincsként nehezednek testemen.
Sírnék,üvöltenék,hogy meghalld a hangom,
hogy újra megtalálj,
és maradj itt,mert becsapnak az éjszakák.
Lepelként takarják be álmaim,
a fagyos,nélküled ébredt reggelek.
Százévesnek tűnő önmarcangolás rabjaként,
üvöltenek a hótakarta fák.
Őrjít,hogy nem látom a csillogást.
12 hozzászólás
Kedves Ezüstnyár.
Csodálatosan emeled ki a magány borzasztó érzését ebből a prózai világból.
Az ezernyi kép amin át bemutatod a fájó űrt,mind mind hiteles.
Kemények a sorok de a szerelmes ember alázata feloldja a zaklatott már már üvöltő képek villódzását és szinte fájdalmas imává szelídül a vers.
Örülök hogy olvashattam. Gyönyörű.
Köszönöm…májusfa:-)
Gratulálok, nagyon szép írás! Nagyon érzékletesen sikerült ábrázolnod a magány érzését.
Köszönöm Alíz,nagyon köszönöm:-)
Meghatódtam…
Az ilyen szélsőséges érzelmek, fájdalmak /akár örömök/ teremnek hiteles verseket…
Amilyen a Te versed is számomra.
de, és ugyanakkor:
"Arcodon megpihent a csend"
Gratulálok
András,köszönöm,hogy olvastál.
A véleményezésedért pedig külön köszönet:-)
Fájdalmasan szép a versed!
Remélem, megnyugodhat lelked,
Hogy új csillogást keressen
szerelemre éhes tekinteted!
Falevél
Falevél egy kedves,szinte kész 4 soros versecske,válaszul nekem:-)
Nagyon köszönöm!
Remélem, nem veszed nagyképűségnek, ha idézek egy saját versszakocskát, ami talán illik ide:
"Oly távoli még a fény, messze még a reggel,
Sok sötét árny vár rám, míg a nap felkel…
De nem engedek, harcolok! Még ragyog csillagom!
Fel soha, soha nem adom!"
Kedves ezüstnyár!
Remekül érzékelteted a magány őrjító-emésztő érzését… A vissza-visszatérő sorok csak még jobban kiemelik a lényeget. Gratulálok hiteles írásodhoz:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán4
Megtiszteló,hogy olvastál.Nagyon köszönöm a pozitív vélemémyezésed.
Százévesnek tűnő önmarcangolás rabjaként .. a megfogalmazás tökéletes. Itt keresd Önmagad.. Szeretettel ölellek.