kis világomban
forrong a lelkem
hiányzó írásjelekkel
mondatok elején
a kicsi betűkkel
itt-ott néma emlékek
melyekben égig érnek
a torzszülött vétkek
ahol az élők félnek
s egy időzített bombát ér
az emberi élet
ahol eszmék vélt igazán
robbannak értelmes mondatok
s a rímek is mind nyomorékok
ahol múló dallamok szállnak
s fölötte ájult szellemek rángnak
az emlékezések
ahol csupa tőmondatok
néma percek
fájó elmúlások
őrület utáni megbánások
ahol áhitatra hív
a harang szava
hogy ne legyen
a jövőnk
Hirosima
(2005 augusztus 6 )
2 hozzászólás
Szia!
Meglepő számomra, hogy senki sem írt még ide. Pedig érdekes a versed. Az utolsó pár sor a legelelgondolkodtatóbb szerintem. És hogy a történelemre is kitérjek tényleg egy erkölcstelen cselkedet volt az amerikai kormánytól, hogy atombomba bevetésére szánta el magát. Az biztos, hogy e fegyver hatására egy hét alatt összetörte a lelket a japán népben. Ha nem vetteték volna be ezt a tömegpusztító fegyvert valószinüleg még évekig eltartott volna a Japán elleni harc. De mégis emberéletről van szó és ennek a szörnyűségenk mégegyszer nem szabad bekövetkeznie. És remélem nem is fog. Nagyon szép a vers gratulálok.
Kedves Michelangelo !
A legszomorúbb az egészben,hogy az emberek mégsem tanulnak elődeik hibáiból, mintha párhuzamos nemzedékek párhuzamos idősíkban élnék életüket, az erőszak sosem szűnik meg, sőt a gyílkolások egyre véresebbek.köszönöm a gratulációdat,üdv.haver.