Éji csillag csendben, rémisztő álomtól,
Szorongva, remegve, kutatva pátosztól,
Ébredő lélekkel, megnyugvásra lelve,
Tudatunk ködében, így van elrendelve.
Nem tudni: fájdalom, kínzó, vérző kérdés,
De a bizonyosság, csak űrt hozó érzés.
A remény, kutatás, kérdések, válaszok,
Öröm és fájdalom, érzések: még vagyok.
Rohan csak velem az élet,
Elveszne benne a lélek,
De tudom: nincs mitől féljek,
Csak az a dolgom, hogy ÉLJEK !!
4 hozzászólás
Mi magyarok, sajnos hajlamosak vagyunk a pesszimizmusra… Te pozitívan állsz a világhoz.
A versed szép!
Gratulálok!
A.
Kedves Scherika!
Általában én máshogy gondolkozom erről a témáról, de annyira meggyőzően fogalmaztál, hogy nem mehetek al anélkül, hogy ezt mondjam: gratulálok!
Köszönöm kedves szavaid. Sherika
Mostanában pontosan ezek a gondolatok foglalkoztatnak, amelyeket Te ilyen nagyszerűen megfogalmaztál.
Gratulálok! Gyömbér