Emlékszel,
te hatvanöt voltál,
' s két szemed
örömtől ragyogott,
reményed,
szép kis képet formált,
de jövőd
torzképpé változott.
Örültél,
te nagyapa leszel,
de szíved
nem akarta hinni
a jövőd
őrületbe terelt,
szenvedtél
de nem segített senki.
Mint egy tőr
mélyen szívedbe vájt,
kis kezét
sohasem fogtad meg,
az a seb
ami legjobban fájt,
két kis kéz
sohasem ölelt meg.
Az első
mosolyát még láttad,
álmodban
lágyan rád mosolygott,
de a sors
azt amire vágytál,
a múltban
az mindent szétrombolt.
Vasárnap
megváltás volt neked,
unokád
ismét ott volt nálad,
két kis kéz
megölelt most téged
's ajkával
arcon puszilt lágyan.
Muci Antal
Erinnerung an einen Augenblick
Erinnerst du dich.
Fünfundsechzig bist du geworden,
damals die Augen
haben wie helles Feuer gestrahlt,
dein Vertrauen
wollte nicht immer nur noch fordern,
aber deine Zukunft
hat dir nur ein Zerrbild gemalt.
Hast dich gefreut
du wirst endlich bald Grossvater,
aber dein Herz
wollte es noch gar nicht glauben,
deine Zukunft
treibt dich in den hellen Wahnsinn,
hast gelitten
aber niemand wollte dir helfen.
Wie ein Dolch
hat dir tief ins Herz gestochen,
die kleinen Hände
dürftest nie zärtlich streicheln,
die Wunde
welche am stärksten schmerzte,
die zwei Hände
dürften dich noch nie umarmen.
Das erste Lächeln
hast du von Ihr noch gesehen,
in Traum
hat dich so zärtlich angelacht,
aber das Schicksal
aber alles gegen dein Erwarten
die Vergangenheit
hat vieles zu Nichte gemacht.
Letzten Sonntag
ist die Erlösung gekommen,
deine Enkelin
ist wieder bei dir gewesen,
mit beiden Armen
hat dich fest umschlungen,
und der kleine Mund
dir eins Küsschen gegeben.
Anton Muci
2 hozzászólás
Kedves Antal!
Van még időd, tanítsd az Unokádat, hogy ezen a mi szép magyar nyelvünkön is tudja olvasni a verseidet.Azért azt hiszem a fordítás sem vész kárba.Gratulálok!Szép napokat!
Szeretettel üdv.Vali
Kedves Vali!
Megpróbálni, megpróbálok mindent, de én itt is Astrid Lindgren idézetével élek:
'Egy gyerekbe nem tud az ember semmit sem beleverni, de annál többet simogatással kihozni."
Látod, én remélem, hogy az unokám megtanul magyarul, de azért, hogy valamikor engem nehogy csalódás érjen, minden verset, amely ő vele kapcsolatban van, vagy őróla szól, mind átfordítottam német nyelvre is.
Igaz, ehhez egy másik remény is kapcsólódik, ha a német verzió megtetszik neki, talán akkor jobban akar megtanulni magyarul is.
Ameddig a remény, remény marad, addig rendben is van, csak nem szabad várakozássá változtatni, mert akkor követelés, majd csalódás lesz belőle,
Az első puszi is hat év reménye volt, de egyetlen egyszer sem kértem, mert az követelés lett volna, a nem, az pedig csalódás.
Köszönöm, hogy olvastál
üdv Tóni
.