Hol őrizzelek

Hol őrizzelek,ha nem a szívemben?
Hozzád küldöm gondolataimat.
Maga az érzés felemelő,
Hozzád fohászkodom…
Halld meg szavam!
Ó Uram!

Kértél, feledjem ami fájó.
Gyermeki daccal szorítottam,
fogva tartottam a fájdalmakat,
Szívembe félelmet,helyeztél,
s kérdezed halkan…
Kit féltettél?
Engem,vagy magad?

Bűn ez? – kérdezem halkan.
Bűn-e vagy áldozat?
Bűnben fogantál,mint Káin és Ábel,
Így léted is bizonytalan.
Mocskát az útnak,meddig viseled magadon?
Mit ér a szép szó,ha kimondani fáj?
Kezem nyújtom feléd!
Hozzád kiáltok…
Meghallod e imám?
Ó Uram!

Kinek mondjam el vétkeimet?
Meg bocsátást kitől kérjek?
Megváltásért kihez fohászkodjak?
Imáim kinek suttogom el?
Bűnbocsánatot a lélek kitől remél?
Ki oldozza fel a vétkeimet?
Istenem!

Tövis koszorúm,mit rád helyezek
Mond elviseled e?
Elbírod e az élet fájdalmát,terhét,
rád mért szeretetemet?
Tűröd-e a megaláztatást…Értem?
Ha elesel…feltudsz e állni…
Jaj szó nélkül menni tovább?
A Kereszt terhét mi a válladat nyomja
Nem kérdezem:Bírod e vinni tovább.
Csak annyit kérdezek tőled, ha érted.
A Szeretetért feláldoznád-e magad?
Igen! -felelem halkan.
Látod? Ez az áldozat.