Sírásra görbült falevelek
ejtik harmatcseppjüket
eltávozott testvéreik
szőnyegtemetőjére.
Elfotoszintetizált lelkük
emeli fel időnként,
rendezgeti, ápolja
a hamvakat,
izgő-mozgó rovarok
száraz takaróját.
Egészen különleges az, ahogy "életet öntöttél" a falevelekbe… kicsit olyan ez a vers, mint egy szomorú mese, ami egyben vigasztal is némiképp.
(Jó is néha elrugaszkodni attól a realitástól, amit csak a szemünkkel láthatunk… eljátszani egy-egy gondolattal.)
Sajnálom, hogy elveszítetted az édesanyádat…
Kedves Csaba, előttem egy kép, amint a fotoszintézisben meggörbedt, elfáradt falevelek csúztól görbedt ujjakkal rendezgetik az avart a dolguk után szaladgáló bogarak fölött…és harmatcseppeket sírnak. Mint a vénséges anyókák a temetőkertekben…
Érdekes kép, gondolatokat ébreszt.
Az elmúlásról sok vers születik, hiszen sorskép. Különleges megközelítése az elmúlásnak.
Olyan érzetem támadt mint ha az izgő-mozgó rovarok tovább vinnék az életet. Tetszik!
Kedves Csaba!
Ez a versed egy kitűnő példa arra, amit tegnap az egyik hozzszólásra válszoltam:
"Lehet, hogy már észrevetted, az én verseim nem álmodozó versek, az én témám a mindennapi ember, mindennapi kis öröme gondjai, vagy egész egyszerüen a napi történetei. Az ámodozó, szép lirai verseket hagyom azoknak, akik valamit, némelyikek nagyon is sokat tanultak a versírásrol, és jobban is tudják, mint én."
Mint te is. egy ilyen verset, én sohsem fogk tudni írni, mert ez a nyugati életmód annyira belémverte a praktikus gondolkodást, hogy nem vagyok képes a dolgokrol álmodozva írni.
Olvasni azonban nagyon is jó, és segit is álmodozni.
üdv Tóni
Köszönöm, Judit, Selanne, neked is, Tóni!
Tóni, ne ess túlzásokba! :))) Hosszú évekkel ezelőtt másként írtam, de idővel változik az ember, s a sok kortárs költő művei hatással voltak rám. Hogy a hangomat megtaláltam-e, azt nem tudom, de hogy valamilyen irányba elmozdultam, az biztos. Szerintem minden attól függ, milyen közegben van az ember, miket olvas, mik vannak rá hatással, stb. Változni mindig lehet, nem korhoz kötött a változás ténye.
8 hozzászólás
szia!
Versed hideg, őszinte és szívbemarkoló. Némi képzavarral élve, olvasása közben életre keltek a sorok…
grat
leslie
Kedves Csaba!
Egészen különleges az, ahogy "életet öntöttél" a falevelekbe… kicsit olyan ez a vers, mint egy szomorú mese, ami egyben vigasztal is némiképp.
(Jó is néha elrugaszkodni attól a realitástól, amit csak a szemünkkel láthatunk… eljátszani egy-egy gondolattal.)
Sajnálom, hogy elveszítetted az édesanyádat…
Szeretettel: barackvirág
Kedves Csaba, előttem egy kép, amint a fotoszintézisben meggörbedt, elfáradt falevelek csúztól görbedt ujjakkal rendezgetik az avart a dolguk után szaladgáló bogarak fölött…és harmatcseppeket sírnak. Mint a vénséges anyókák a temetőkertekben…
Érdekes kép, gondolatokat ébreszt.
Köszönöm nektek!
Szia!
Az elmúlásról sok vers születik, hiszen sorskép. Különleges megközelítése az elmúlásnak.
Olyan érzetem támadt mint ha az izgő-mozgó rovarok tovább vinnék az életet. Tetszik!
Szeretettel:Selanne
Nagyon szép megszemélyesítése a lehulló faleveleknek…
Gratulálok, Judit
Kedves Csaba!
Ez a versed egy kitűnő példa arra, amit tegnap az egyik hozzszólásra válszoltam:
"Lehet, hogy már észrevetted, az én verseim nem álmodozó versek, az én témám a mindennapi ember, mindennapi kis öröme gondjai, vagy egész egyszerüen a napi történetei. Az ámodozó, szép lirai verseket hagyom azoknak, akik valamit, némelyikek nagyon is sokat tanultak a versírásrol, és jobban is tudják, mint én."
Mint te is. egy ilyen verset, én sohsem fogk tudni írni, mert ez a nyugati életmód annyira belémverte a praktikus gondolkodást, hogy nem vagyok képes a dolgokrol álmodozva írni.
Olvasni azonban nagyon is jó, és segit is álmodozni.
üdv Tóni
Köszönöm, Judit, Selanne, neked is, Tóni!
Tóni, ne ess túlzásokba! :))) Hosszú évekkel ezelőtt másként írtam, de idővel változik az ember, s a sok kortárs költő művei hatással voltak rám. Hogy a hangomat megtaláltam-e, azt nem tudom, de hogy valamilyen irányba elmozdultam, az biztos. Szerintem minden attól függ, milyen közegben van az ember, miket olvas, mik vannak rá hatással, stb. Változni mindig lehet, nem korhoz kötött a változás ténye.