Kedves Feri,
én köszönöm, nekem most is nagy élmény ez a fordításod (is).
Aktuálisabb a Homokszemek, mint amikor megírtam, ezért is jutott eszembe, hogy felteszem a saját oldalamra, legyen itt. Eszter pedig ügyesen kapta el a lényeget.
Kedves Kankalin elovastam a versed, persz először az eredetit, utánna a fordítást, Mert az a harmóniát amelyet a te versed adott, azt azt a német forditásban a “Vorschlaghammer” darabokra veri. Mert nehéz elkézelnem, hogy egy 5 – 15 kg kalapáccsl, hogy lehet hangtalanul kopogni.Ógy veszem észr a Feri kezében sohasem volt egy “Vorschlaghammer”. Ami a szinkront illeti az is sántikál egy kicsit a fordítäban, az vers értelmén azonban sokat. Pl. a “Stille” tud fájni azonban a “Ruhe” ritkán vagy soha. A lepereg, az “abrollen”, vagy “abblättern”, “hinuterstömt” az pedig, lezudul, lefolyik…üdv Tóni…
Kedves Tóni,
nem a fordítással van probléma, hanem azzal, hogy nem tudod értelmezni a költői képeket. Ezek érzések, nem szó szerint kell érteni, hanem átvitt értelemben. Ezért költői képek.
Bizony, az a kalapács pont olyan, ahogy körülírtad. Hangtalanul szedi szét a csontjaimat. Valószínűleg még nem éreztél ilyet, illetve nem ismered azokat a szófordulatokat, amelyekkel élni lehet. A magyar szókincs szavainak, kifejezéseinek rendkívül sok árnyalata van.
Semmi nem sántikál itt, pontosan az van a fordításban, amit a saját versemben fejeztem ki, melyben egyáltalán nincs harmónia, éppen arról szól, hogy halálomon vagyok.
Szinkronban van itt minden.
Köszönöm, hogy elolvastad a versemet és a fordítást.
Kedves Kankalin én itt odaadtm három Svájci tanitónak a német változatát a versednek és kértem őket mondják el mit értettek a versből, és milyen érzést fejtett ki belőlük a vers olvasása. Egy már viszzajelezte, kettőre még várok. De ezt te is kipróbálhatod, ad oda olyannak aki még az eredeti verset magyarul nem látta és kérd meg mesélyje el neked azt hogy mit értett és érzett. üdv Tóni…
Kedves Tóni,
már az első megjelenés előtt többen megnézték. Nyugodtan vizsgáltasd meg, ha van erre időd és energiád, de aki olvassa, feltétlenül legyen tisztában a költői képekkel, eszközökkel, mert anélkül nem születik hiteles vélemény. Nem elég a szavak jelentésének ismerete, nem száraz szöveg ez, hanem lírai képek összessége.
Most mandolinos-Dávid egyik fő gondolatát fogom példaként hozni, aki jelezte már neked többször is, hogy egy fordításhoz nem elég a nyelvtudás, költőül is tudni kell.
Bírom a kritikát, fontosnak is tartom, de a parttalan vitákat nem kedvelem, ráadásul egyértelműen látszik, hogy mire megy ki a “játék”.
Szerintem a saját fordításaidat is érdemes lenne megnézetni, de a magyar nyelven írt verseidet is.
Sokkal többre mennél vele, mint a költői képek téves értelmezésével, mert a saját verseid elemzéséből tanulhatnál.
itt most mint szerző is érintett vagy, egy nagyszerű verssel, amit fordítóként legjobb tudásom szerint, elsősorban a tartalomra, de a formára is ügyelve igyekeztem lefordítani. Szerintem kiválóan sikerült.
A hozzáértő olvasók joggal formálhatnak pozitív vagy akár negatív véleményt is a fordításról meg az eredetiről is. Nem hozzáértők pedig nevetséges, ha vagdalkoznak, épkézláb érvelés nélkül.
A “Vorschlaghammer”-rel példálózó, és a verset három svájci tanítónak is odaadó Tóni a maga akár több ezer “német” nyelvre elkövetett versfordítása mindegyikét is odaadhatná német anyanyelvű embereknek, egyetlen egyet sem találnának közöttük, amiben ne szerepelnének súlyos nyelvi hibák. Én nagyon sok “versét” olvastam már, de a nyelvi hibák miatt nem versnek értelmeztem őket, hanem másnak…
Tragikus lehet, hogy választott hazája nyelvét sem volt képes helyesen elsajátítani. Ezért, és korára való tekintettel nem is szóltam hozzá a “fordításaihoz”. A nyelvtudás hiányosságai a hétköznapi kommunikációban is problémát okoznak, de a verseket teljesen értelmezhetetlenné teszik. És a Tóni-féle versek német anyanyelvűek számára nem érthetőek. A művészi kvalitásokra nem is térnék ki, mert ami érthetetlen, hibás, annál a művészi minőség szóba sem kerülhet.
Az ilyen ember véleményéből én nem kérek, a leghatározottabban visszautasítom azt, hogy véleményt formáljon az általa fel nem fogott / fel nem fogható verseimről.
Kedves Feri,
igazad van, mint szerző érintett vagyok, és jogom van eldönteni, hogy a versem fordítása hiteles-e, hiszen az én gondolataim. Mivel még élek, azt is eldönthetem, hogy megjelenhet-e nyilvánosan. A jelek szerint köszönettel elfogadtam versem német változatát, ezt senkinek nincs joga megkérdőjelezni, és nem kértem senkitől felülvizsgálatot.
Valóban bárki formálhat véleményt, de ennek megvan a helye és módja.
Mint szerkesztő, nem tartom egyenesnek és sportszerűnek, hogy valaki más oldalán próbál befeketíteni egy művet. Mivel közöltem a forrást, hivatkozást is tettem, egyébként is, március eleje óta lett volna lehetőség ott megnyilvánulni, nem belekényszeríteni két szerzőt olyan helyzetbe, hogy a “véleményező” stílusában válaszoljon.
Háborúellenes írások születnek, miközben “kicsiben” folyamatos támadásokat indítanak békés emberek, alkotók felé.
Ismételten köszönöm szépen a fordítást, továbbra is tartom, hogy remek lett, az én gondolataimat és érzéseimet tükrözi.
bámulom, hogy szerkesztőként ennyi önuralomra vagy képes, akkor, mikor itt viszonylag gyakran találkozhatsz enyhén szólva “sportszerűtlen” megnyilvánulásokkal, amelyekből sugárzik a nem éppen tisztességes hátsó szándék.
Mint szerzőnek köszönöm a bizalmadat. Ez egy remek vers, és azért már elég sok visszajelzés született arról, hogy a németre átültetés jól sikerült.
A még élő szerzők védekezhetnének műveik mocsárba süllyesztése ellen, de legtöbbször hiányzik mellőlük a másik nyelvet anyanyelvi szinten, netán költői szinten használó ember. Így hát “átverés” áldozatai lesznek, elhiszik, hogy a nekik mutatott fordítás jó. Más a helyzet a kiadóknál, ahol létezik anyanyelvi lektor és irodalmi szakértő is, akik nem engednek át akármit, mert a saját renoméjukkal játszanának.
A legfájóbb kérdés: Vajon ki védi pl. József Attila, Ady Endre, Radnóti Miklós érdekeit? Mert aki rossz fordításban olvassa őket pl. németként, többet a kezébe nem veszi az alkotásaikat. A fordítás felelősséggel jár.
Kedves Feri,
az autisták a legtökéletesebb tanítómesterek, sokat tanultam tőlük.
A fordítás is remek, több visszajelzés érkezett hozzám. Nem is értem, mi ez a felbolydulás itt.
Igen, a “holt költők” nem tudnak védekezni, sajnálom is őket emiatt. Én megtehetem, hogy a saját verseimért kiállok, meg is teszem, mert jogom van hozzá. Ezzel mindenki tisztában van, olvashatták már a véleményemet arról, hogy “kényes” vagyok a műveimre, nem adok akárkinek engedélyt fordításra. Mivel általad több versem is olvasható német nyelven, ez egyben bizonyíték arra, hogy elismerem a tudásodat, elhivatottságodat, megbízom benned.
A költőknek vannak egyedi stílusjegyei, ezekkel illik tisztában lenni annak, aki fordít, különben nem lesz hiteles a fordítás. Nemcsak szavakat, kifejezéseket, hanem érzéseket, sajátos szóképeket, hangulatokat is vissza kell adni.
A fordítás valóban felelősséggel jár, ezt üzenik a Nagy Költők is Odaátról.
Ami engem illet, csak a magyar változathoz tudok hozzászólni és ahhoz se szakértőként, hanem egyszerű olvasóként, akinek érzései, benyomásai vannak. Az érzéseim, benyomásaim szerint Kankalin mindig egyedit és művészit alkot, olyan igényességgel, ami előtt le a kalappal. Rólad azt tudom írni, hogy amennyiben Kankalin elégedett a fordításoddal, sőt kifejezetten jónak tartja azt, akkor ezt 100 %-ig el tudom fogadni. Nagy öröm volt számomra, amikor az egyik versem alatt ott hagytad a kézjegyed. Nyilván azért nem szólsz a többiekhez hozzá, mert nem akarsz megbántani, ami nagyon korrekt tőled és mindenkitől, aki elfogadja, hogy nem csak a tehetségek művei jelenhetnek meg, hanem mindazoké, akik szeretnék a gondolataik megosztani másokkal. Kankalin erre lehetőséget ad. Nagyon tetszett a képi megjelenítés, maga a homokóra és ahogy annak két oldalára lett helyezve az eredeti vers és a fordítás. A zene is illett a témához, ahogy azt Kankalin jó ízléssel és értő füllel képes kiválasztani, mintegy kiegészítendő a szöveget. Több érzékszervünkre is hat. Minőségi munka. Szeretettel gratulálok: Rita
Kedves Rita,
az olvasók nagy része nem szakértőként olvas, semmi baj nincs azzal, ha nem elemzel. Hűséges és lelkes olvasó vagy, mindenkit figyelemmel kísérsz, ezért hatalmas köszönet jár neked.
Nagyon örülök a műveimről alkotott véleményednek. Valóban igyekszem mindig a maximumot nyújtani, bármiről is legyen szó, éppen ezért a fordításokról is így gondolkodom.
Most pedig idézlek: “amennyiben Kankalin elégedett a fordításoddal, sőt kifejezetten jónak tartja azt, akkor ezt 100 %-ig el tudom fogadni” – nem véletlenül emeltem ki. Egyetértek veled, csak bólogatni tudok. Az én versem, pontosan tudom, mit teszek, mi a jó és mi nem. Ha nem tetszene, nem lenne nyilvánosan olvasható.
Köszönöm szépen, hogy mindenre kitértél, amit itt találtál. Komplex művészeti élményt igyekeztem nyújtani: kétnyelvű vers, ízléses képi megjelenítés, hozzá illő zene. Különleges összeállítás volt a célom, hogy akik érdeklődnek a művészetek iránt, kapjanak egyedi élményt. Természetesen a versekre helyeztem a hangsúlyt.
Örülök a bejegyzésednek, mindkettőnk nevében köszönöm.
Nincs mit. “Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul.” Gyakorta előfordul, hogy még abban is tévedek, amiről úgy gondolom, hogy képben vagyok, legalább annyi alázat legyen bennem, hogy amihez egyáltalán nem értek, arról ne nyilvánítsak véleményt!
Kedves Kankalin és Feri!
Véletlenül figyeltem fel a te versedre, illetve Feri fordítására. Tiszteletem
mindkettőtöknek. A vers szövegével kapcsolatban volna egy kérdésem.
” tavaszt remél,
de tél nyit ajtót neki” nem volna pontosabb: ” tavaszt remél, de tél nyit be az ajtón” ?
A vers fordításához fűzött vélemény értékelésekor szerintem nem azt kellene feszegetni,
hogy ki modja, hanem azt, az a vélemény helytálló-e.
Jó egészséget, sikeres alkotó munkát kíván a 88-as Attila bá’
Kedves Attila bá’,
ez a vers március 9-én jelent meg Feri oldalán, akkor lett publikus a fordítás.
Sok helyen megfordult ez a “homokóra” (neves helyeken is). Ez a végleges változat, tehát semmit nem fogok módosítani.
Amit javasolsz, egyébként sem azt fejezi ki, amit mondani akartam.
A “tél nyit be az ajtón” nem ugyanaz, mint a “tél nyit ajtót neki”, teljesen mást jelent. Arról nem beszélve, hogy nem is évszakokról van szó, hanem arról, hogy bőségesen megtűzdeltem metaforákkal ezt a verset.
Én nem feszegetek semmit, nincs miért. Tóni indította el a lavinát, próbálok (a szerző jogán) érthető válaszokat adni.
Nem értem, miért kételkedik bárki is a fordítás hitelességében, amikor nem is érti, miről van szó a versemben. Számomra ez felfoghatatlan.
Köszönöm szépen, hogy foglalkoztál vele!
Kedves Kankalin!
1. Én kérdeztem, te válaszoltál – nem érdemes ezért megsértődni.
De azért, ha van időd, kérlek magyarázd meg nekem mit is jelent akkor a te szöveged, mit is akartál ezzel az értelmes olvasókkal közölni.
2. Ha valaki bármiről bármit mond, nem azzal kell szerintem elintézni a véleményét,
dúrva példa “Bolond lyukból bolond szél fúj” , hanem arra kell válaszolni, az kell elemezni, amit mond, amiben mi lehet igaz s igaztalan. (A “feszegetés” nem neked, hanem Ferinek szólt.)
Egyszer volt alkalmam Csoóri Sándorral személyesen találkozni. Mikor kis kötetét vittem
dedikáltatni, belelapozott és egy-két kisebb nyomdai hibát kijavított. Oh, mondtam, nekem is
volna egyik versével kapcsolatban egy “javításom” , s meg is mutattam neki. Egy trocheikus
tá ti -vel, “ámen.+ – nel fejeztem én be ceruzával a verse utolsó sorát.
Nem, az “azóta is.” jó – mondta – de maga olvassa úgy…S nem sértődött meg.
Napvilágos üdvözlettel kíván jó egészséget Attila bá’
1. A “feszegetésről”: Kankalin versével kapcsolatban valóban azt érdemes feszegetni, kinek a kezében volt már népszava-kalapács?
2. “Ami a szinkront illeti [,] az is sántikál egy kicsit a fordítäban, az vers értelmén azonban sokat.”
A mondat érthetetlen. Mire gondol, mikor szinkronról beszél? A harmadik tagmondat számomra teljes rejtély marad.
3. Ha a Stille tud fájni, a Ruhe miért nem tud? Mert Tóni mondja?
4. A “lepereg” szónak számos szinonimája van, németül is. A német szinonima-szótárakat azonban csak az tudja eredményesen használni, aki a szótárban szereplő szinonimák legalább 95 százalékát eleve ismeri, azaz tudja a jelentésüket. Tóni nem ezek közé tartozik.
Számomra ezek a vagdalkozások, Tóninak az erről a konkrét versről leírt igaztalan állításai csak újólag megmutatták, milyen szél fúj abból a bizonyos lyukból. Nem lepődtem meg, nem fogok magyarázkodni.
Csodálom Kankalin türelmét, mikor ilyeneket olvas Sz.B.A-tól: “De azért, ha van időd, kérlek magyarázd meg nekem mit is jelent akkor a te szöveged, mit is akartál ezzel az értelmes olvasókkal közölni.”
Én azt javasolnám, aki nem érti, ne olvassa vagy íratkozzon be magyarázatért valamilyen tanfolyamra.
Csoóri Sándort Sz.B.A. nem kérte meg, hogy magyarázza el egy “értelmes” versét?
Ezen honlapon a köztünk lefolytatott diskurzusok minden egyes esetben onnan indultak, hogy Te provokáltál, sértegettél, kedves Szalki Bernáth Attila. Ezt a kioktató hangnemet sajnos hajlamos vagy kiterjeszteni egyéb szerzőkre is. Ha mindezt jó szándékkal, az irodalom érdekében tennéd, tudnék élni vele. Én azonban valami egészen mást látok a háttérben, nem a felebaráti szeretetet.
Kedves Attila bá’,
a sértések nagy részét Tauber Ferenc kapta, amikor kétségbe vonták fordítói hitelességét. Az utóbbi hsz-ében az általad felvetett “feszegetésre” válaszolt.
Szerkesztői jogomnál fogva arra kérlek, hogy tartózkodj itt a további hozzászólástól és provokációtól!
Megértésedet köszönöm: Kankalin
Kedves Attila bá’,
egyáltalán nem sértődtem meg, válaszoltam, ahogy az 1. pontban meg is jegyezted.
A 2. pontodat figyelmedbe ajánlom, mert nem én vagyok az, aki egy “félmondattal” elintézi, ha véleményt kap (lásd az eddigi hozzászólásaimat, utána nézd meg a sajátjaidat).
Mindketten 2009-ben regisztráltunk ide, te 1532 hsz-t írtál, nekem ez a 8443., úgy, hogy közben (tíz éve) intézem a Napvilág ügyes-bajos dolgait, simítom a provokációkból származó vitákat és nem mellékes, hogy szerkesztem a beküldött anyagot, szinte éjjel-nappal a tagság rendelkezésére állok, ünnepnapokon is.
Kérlek, olvasd majd el a hozzászólásaidat, van egy ilyen lista az oldaladon, de elolvashatod az én bejegyzéseimet is, szintén megtalálható. Ezekből világosan látható, ki hogyan “intézi el a véleményét” (idéztelek).
Mivel foglalkozol versekkel, ismered a metafora fogalmát, szerintem nem nehéz megfejteni, hogy mit akartam elmondani a versemben, már csak azért sem, mert feljebb tettem erről említést valamelyik hozzászólásban. Ha ez mégsem elég, akkor kérlek, keresd meg a verset a műveim között, 2022. 02. 02-án jelent meg, az alatta lévő beszélgetések talán segítenek a megértésben.
Ismétlem: nem sértődtem meg, normálisan válaszoltam. És hogy van-e időm részletes leírást mellékelni a versemről? Nincs. Ha lenne, akkor arra fordítanám, hogy szóljak néhány szót az alkotótársaim műveihez, mert nem csak ketten vagyunk a Napvilágon.
Én is jó egészséget kívánok, napvilágos üdvözlettel: Kankalin
Szabolcs, ezt ki nem találtam volna, nem szoktál olyanokat adni, ez kitüntetés. Köszönet érte.
Már régóta foglalkoztat, másoknak hogy sikerül, most gyorsan utánajártam. Az “alt” billentyűt lenyomva kell tartani, a számok közül a 3-ast kell választani, szintén lenyomni, felengedni a 3-ast, csak utána az “alt”-ot. Nehezen áll rá a kezem, de ha minden igaz, sikerült.
Íme az eredmény, és köszönöm! ??? (Sajnos itt nem működik, pedig látszott.)
A dudásodban Feri sohasem kételkedtem, de annak a mindennapi használatában igen .Azt írod: 3. Ha a Stille tud fájni, a Ruhe miért nem tud? Mert Tóni mondja? Nem mert Tóni mondja azt, hanem az emberi természt mert a Stille az csend, és a csendbe még lehet fájdalom, de a Ruhe az phenés, nyugalom, és ha fájdalom van az már se nem pihenés, se nem nyugalom. És ez a ” nem azok közé tartozó Gastarbeiterdeutschal rendelkező magyar” leír ide valamit: Soha ne keverd össze a személyiségemet a viselkedésemmel.
A személyiségem az én vagyook, a viselkedésem pedig attól függ, hogy Te ki vagy?…üdv Tóni…
Kedves Feri,
a vitát lezártam, nincs miért magyarázkodnod és védekezned.
A Homokszemek az én versem, a fordításod bizonyítottan remek, nemcsak szavakat adtál vissza, hanem komplex érzéseket, melyeket ebbe a versbe foglaltam – a sorokba és a sorok közé.
Azzal zárom a vitát, hogy ismételten köszönöm a fordításdat, nekem egyik kedvencem.
Kedves Tóni,
ez itt az én versem, a fordítás remek, hűen tükrözi az általam közvetített tartalmat. Pont, lezártam, nincs mit megmagyarázni, és nem is ez volt a szándékom, amikor feltettem ezt az összeállítást.
Szégyen, hogy alatta ilyen vita alakult ki. A művészetek nem a marakodásról szólnak, nem irigységről, hivalkodásról és provokálásról.
Szerkesztői jogomnál fogva téged is arra kérlek, hogy tartózkodj itt a további hozzászólástól!
Én pedig az emberi jogomra támaszkodva védekeztem a sértegetések ellen, (különben Attilának igaza van a sértegetésekt illeti), de a te egyoldalu igazságnézeted, szerintem nem az a Kankalin vagy ,aki voltál. Ha nem tetszik amit írok dobjál ki. Nem engem büntetsz vele, hanem azokat akik olvássák a tőlem feltett verseket. Én nem tehetem nem tehet, mert Finta Katának és Albertnek megfogadtam, ameddig egy is olvas, nem mondok fel mégegyszer a Napviágnak, és nem hiszem, hogy megbocsájtanának…üdv Tóni…
Az igazságérzetem nem egyoldalú. Nem kellene védekeznem, de mégis hagyok itt néhány gondolatot.
Valóban nem ugyanaz a Kankalin vagyok, mert még többet foglalkozom a Napvilággal, mint bármikor, abban viszont nem változtam, hogy igyekszem mindent megtenni az itteni nyugalom érdekében. Pontosabban: a lelkemet is kiteszem a Napvilágért, és nem nézem el, ha valakire rászállnak, legyen az bárki. Mindenkiért kiállok, ha provokálják. Finta Katát pedig ne hozd fel, mert azt hiszem, lenne most egy-két szava hozzád.
Senki nem kérte, hogy mondj fel, azt viszont kértem, hogy ne írj ide több hozzászólást.
Senki nem sértegetett, választ kaptál a felvetéseidre, melyeket nem csomagoltál díszdobozba.
Ha már sértegetésről beszélünk, akkor te sértegetsz engem. A helyedben szégyellném magam.
Szerintem olvass el néhány hsz-t máshol is, akkor majd tisztán látod a provokáló sértegetéseket, és söprögessen mindenki a saját háza táján.
Megismétlem: szégyen, hogy egy ilyen poszt alatt, melyben művészeti értéket kívántam közvetíteni, ilyen támadó hozzászólások születtek.
A fordítással kapcsolatos véleményedet márciusban kellett volna megfogalmaznod, az eredeti fordítás alatt, de érdekes, hogy ott nem szóltál, sőt, nem is írsz hozzászólásokat.
Az eredeti fordításra mutató hivatkozás szerepel a fenti összeállításomban, de ide is bemásolom.
Azt is megismétlem, hogy ez a fordítás remek, bármit tartasz róla, nem tudod felülírni a véleményemet, mert ez az én versem.
Nyomatékosan kérlek, hogy tartózkodj itt a további bejegyzésektől, a hangulat “szításától”!
Amennyiben mégsem tartod be, törölni fogom a hozzászólásodat.
Az alapkép forrása: Adobe Stock (szerkesztette: Horák Eszter).
32 hozzászólás
Köszönöm, Kankalin és Eszter! Ez csodaszép lett!
Kedves Feri,
én köszönöm, nekem most is nagy élmény ez a fordításod (is).
Aktuálisabb a Homokszemek, mint amikor megírtam, ezért is jutott eszembe, hogy felteszem a saját oldalamra, legyen itt. Eszter pedig ügyesen kapta el a lényeget.
Kedves Kankalin elovastam a versed, persz először az eredetit, utánna a fordítást, Mert az a harmóniát amelyet a te versed adott, azt azt a német forditásban a “Vorschlaghammer” darabokra veri. Mert nehéz elkézelnem, hogy egy 5 – 15 kg kalapáccsl, hogy lehet hangtalanul kopogni.Ógy veszem észr a Feri kezében sohasem volt egy “Vorschlaghammer”. Ami a szinkront illeti az is sántikál egy kicsit a fordítäban, az vers értelmén azonban sokat. Pl. a “Stille” tud fájni azonban a “Ruhe” ritkán vagy soha. A lepereg, az “abrollen”, vagy “abblättern”, “hinuterstömt” az pedig, lezudul, lefolyik…üdv Tóni…
Kedves Tóni,
nem a fordítással van probléma, hanem azzal, hogy nem tudod értelmezni a költői képeket. Ezek érzések, nem szó szerint kell érteni, hanem átvitt értelemben. Ezért költői képek.
Bizony, az a kalapács pont olyan, ahogy körülírtad. Hangtalanul szedi szét a csontjaimat. Valószínűleg még nem éreztél ilyet, illetve nem ismered azokat a szófordulatokat, amelyekkel élni lehet. A magyar szókincs szavainak, kifejezéseinek rendkívül sok árnyalata van.
Semmi nem sántikál itt, pontosan az van a fordításban, amit a saját versemben fejeztem ki, melyben egyáltalán nincs harmónia, éppen arról szól, hogy halálomon vagyok.
Szinkronban van itt minden.
Köszönöm, hogy elolvastad a versemet és a fordítást.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin én itt odaadtm három Svájci tanitónak a német változatát a versednek és kértem őket mondják el mit értettek a versből, és milyen érzést fejtett ki belőlük a vers olvasása. Egy már viszzajelezte, kettőre még várok. De ezt te is kipróbálhatod, ad oda olyannak aki még az eredeti verset magyarul nem látta és kérd meg mesélyje el neked azt hogy mit értett és érzett. üdv Tóni…
Kedves Tóni,
már az első megjelenés előtt többen megnézték. Nyugodtan vizsgáltasd meg, ha van erre időd és energiád, de aki olvassa, feltétlenül legyen tisztában a költői képekkel, eszközökkel, mert anélkül nem születik hiteles vélemény. Nem elég a szavak jelentésének ismerete, nem száraz szöveg ez, hanem lírai képek összessége.
Most mandolinos-Dávid egyik fő gondolatát fogom példaként hozni, aki jelezte már neked többször is, hogy egy fordításhoz nem elég a nyelvtudás, költőül is tudni kell.
Bírom a kritikát, fontosnak is tartom, de a parttalan vitákat nem kedvelem, ráadásul egyértelműen látszik, hogy mire megy ki a “játék”.
Szerintem a saját fordításaidat is érdemes lenne megnézetni, de a magyar nyelven írt verseidet is.
Sokkal többre mennél vele, mint a költői képek téves értelmezésével, mert a saját verseid elemzéséből tanulhatnál.
Kedves Kankalin,
itt most mint szerző is érintett vagy, egy nagyszerű verssel, amit fordítóként legjobb tudásom szerint, elsősorban a tartalomra, de a formára is ügyelve igyekeztem lefordítani. Szerintem kiválóan sikerült.
A hozzáértő olvasók joggal formálhatnak pozitív vagy akár negatív véleményt is a fordításról meg az eredetiről is. Nem hozzáértők pedig nevetséges, ha vagdalkoznak, épkézláb érvelés nélkül.
A “Vorschlaghammer”-rel példálózó, és a verset három svájci tanítónak is odaadó Tóni a maga akár több ezer “német” nyelvre elkövetett versfordítása mindegyikét is odaadhatná német anyanyelvű embereknek, egyetlen egyet sem találnának közöttük, amiben ne szerepelnének súlyos nyelvi hibák. Én nagyon sok “versét” olvastam már, de a nyelvi hibák miatt nem versnek értelmeztem őket, hanem másnak…
Tragikus lehet, hogy választott hazája nyelvét sem volt képes helyesen elsajátítani. Ezért, és korára való tekintettel nem is szóltam hozzá a “fordításaihoz”. A nyelvtudás hiányosságai a hétköznapi kommunikációban is problémát okoznak, de a verseket teljesen értelmezhetetlenné teszik. És a Tóni-féle versek német anyanyelvűek számára nem érthetőek. A művészi kvalitásokra nem is térnék ki, mert ami érthetetlen, hibás, annál a művészi minőség szóba sem kerülhet.
Az ilyen ember véleményéből én nem kérek, a leghatározottabban visszautasítom azt, hogy véleményt formáljon az általa fel nem fogott / fel nem fogható verseimről.
Üdvözlettel
Feri
Kedves Feri,
igazad van, mint szerző érintett vagyok, és jogom van eldönteni, hogy a versem fordítása hiteles-e, hiszen az én gondolataim. Mivel még élek, azt is eldönthetem, hogy megjelenhet-e nyilvánosan. A jelek szerint köszönettel elfogadtam versem német változatát, ezt senkinek nincs joga megkérdőjelezni, és nem kértem senkitől felülvizsgálatot.
Valóban bárki formálhat véleményt, de ennek megvan a helye és módja.
Mint szerkesztő, nem tartom egyenesnek és sportszerűnek, hogy valaki más oldalán próbál befeketíteni egy művet. Mivel közöltem a forrást, hivatkozást is tettem, egyébként is, március eleje óta lett volna lehetőség ott megnyilvánulni, nem belekényszeríteni két szerzőt olyan helyzetbe, hogy a “véleményező” stílusában válaszoljon.
Háborúellenes írások születnek, miközben “kicsiben” folyamatos támadásokat indítanak békés emberek, alkotók felé.
Ismételten köszönöm szépen a fordítást, továbbra is tartom, hogy remek lett, az én gondolataimat és érzéseimet tükrözi.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin,
bámulom, hogy szerkesztőként ennyi önuralomra vagy képes, akkor, mikor itt viszonylag gyakran találkozhatsz enyhén szólva “sportszerűtlen” megnyilvánulásokkal, amelyekből sugárzik a nem éppen tisztességes hátsó szándék.
Mint szerzőnek köszönöm a bizalmadat. Ez egy remek vers, és azért már elég sok visszajelzés született arról, hogy a németre átültetés jól sikerült.
A még élő szerzők védekezhetnének műveik mocsárba süllyesztése ellen, de legtöbbször hiányzik mellőlük a másik nyelvet anyanyelvi szinten, netán költői szinten használó ember. Így hát “átverés” áldozatai lesznek, elhiszik, hogy a nekik mutatott fordítás jó. Más a helyzet a kiadóknál, ahol létezik anyanyelvi lektor és irodalmi szakértő is, akik nem engednek át akármit, mert a saját renoméjukkal játszanának.
A legfájóbb kérdés: Vajon ki védi pl. József Attila, Ady Endre, Radnóti Miklós érdekeit? Mert aki rossz fordításban olvassa őket pl. németként, többet a kezébe nem veszi az alkotásaikat. A fordítás felelősséggel jár.
Szeretettel
Feri
Kedves Feri,
az autisták a legtökéletesebb tanítómesterek, sokat tanultam tőlük.
A fordítás is remek, több visszajelzés érkezett hozzám. Nem is értem, mi ez a felbolydulás itt.
Igen, a “holt költők” nem tudnak védekezni, sajnálom is őket emiatt. Én megtehetem, hogy a saját verseimért kiállok, meg is teszem, mert jogom van hozzá. Ezzel mindenki tisztában van, olvashatták már a véleményemet arról, hogy “kényes” vagyok a műveimre, nem adok akárkinek engedélyt fordításra. Mivel általad több versem is olvasható német nyelven, ez egyben bizonyíték arra, hogy elismerem a tudásodat, elhivatottságodat, megbízom benned.
A költőknek vannak egyedi stílusjegyei, ezekkel illik tisztában lenni annak, aki fordít, különben nem lesz hiteles a fordítás. Nemcsak szavakat, kifejezéseket, hanem érzéseket, sajátos szóképeket, hangulatokat is vissza kell adni.
A fordítás valóban felelősséggel jár, ezt üzenik a Nagy Költők is Odaátról.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin és Feri!
Ami engem illet, csak a magyar változathoz tudok hozzászólni és ahhoz se szakértőként, hanem egyszerű olvasóként, akinek érzései, benyomásai vannak. Az érzéseim, benyomásaim szerint Kankalin mindig egyedit és művészit alkot, olyan igényességgel, ami előtt le a kalappal. Rólad azt tudom írni, hogy amennyiben Kankalin elégedett a fordításoddal, sőt kifejezetten jónak tartja azt, akkor ezt 100 %-ig el tudom fogadni. Nagy öröm volt számomra, amikor az egyik versem alatt ott hagytad a kézjegyed. Nyilván azért nem szólsz a többiekhez hozzá, mert nem akarsz megbántani, ami nagyon korrekt tőled és mindenkitől, aki elfogadja, hogy nem csak a tehetségek művei jelenhetnek meg, hanem mindazoké, akik szeretnék a gondolataik megosztani másokkal. Kankalin erre lehetőséget ad. Nagyon tetszett a képi megjelenítés, maga a homokóra és ahogy annak két oldalára lett helyezve az eredeti vers és a fordítás. A zene is illett a témához, ahogy azt Kankalin jó ízléssel és értő füllel képes kiválasztani, mintegy kiegészítendő a szöveget. Több érzékszervünkre is hat. Minőségi munka. Szeretettel gratulálok: Rita
Kedves Rita,
az olvasók nagy része nem szakértőként olvas, semmi baj nincs azzal, ha nem elemzel. Hűséges és lelkes olvasó vagy, mindenkit figyelemmel kísérsz, ezért hatalmas köszönet jár neked.
Nagyon örülök a műveimről alkotott véleményednek. Valóban igyekszem mindig a maximumot nyújtani, bármiről is legyen szó, éppen ezért a fordításokról is így gondolkodom.
Most pedig idézlek: “amennyiben Kankalin elégedett a fordításoddal, sőt kifejezetten jónak tartja azt, akkor ezt 100 %-ig el tudom fogadni” – nem véletlenül emeltem ki. Egyetértek veled, csak bólogatni tudok. Az én versem, pontosan tudom, mit teszek, mi a jó és mi nem. Ha nem tetszene, nem lenne nyilvánosan olvasható.
Köszönöm szépen, hogy mindenre kitértél, amit itt találtál. Komplex művészeti élményt igyekeztem nyújtani: kétnyelvű vers, ízléses képi megjelenítés, hozzá illő zene. Különleges összeállítás volt a célom, hogy akik érdeklődnek a művészetek iránt, kapjanak egyedi élményt. Természetesen a versekre helyeztem a hangsúlyt.
Örülök a bejegyzésednek, mindkettőnk nevében köszönöm.
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm szépen, Rita!
Kedves Feri!
Nincs mit. “Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul.” Gyakorta előfordul, hogy még abban is tévedek, amiről úgy gondolom, hogy képben vagyok, legalább annyi alázat legyen bennem, hogy amihez egyáltalán nem értek, arról ne nyilvánítsak véleményt!
Szeretettel: Rita
Kedves Kankalin és Feri!
Véletlenül figyeltem fel a te versedre, illetve Feri fordítására. Tiszteletem
mindkettőtöknek. A vers szövegével kapcsolatban volna egy kérdésem.
” tavaszt remél,
de tél nyit ajtót neki” nem volna pontosabb: ” tavaszt remél, de tél nyit be az ajtón” ?
A vers fordításához fűzött vélemény értékelésekor szerintem nem azt kellene feszegetni,
hogy ki modja, hanem azt, az a vélemény helytálló-e.
Jó egészséget, sikeres alkotó munkát kíván a 88-as Attila bá’
Kedves Attila bá’,
ez a vers március 9-én jelent meg Feri oldalán, akkor lett publikus a fordítás.
Sok helyen megfordult ez a “homokóra” (neves helyeken is). Ez a végleges változat, tehát semmit nem fogok módosítani.
Amit javasolsz, egyébként sem azt fejezi ki, amit mondani akartam.
A “tél nyit be az ajtón” nem ugyanaz, mint a “tél nyit ajtót neki”, teljesen mást jelent. Arról nem beszélve, hogy nem is évszakokról van szó, hanem arról, hogy bőségesen megtűzdeltem metaforákkal ezt a verset.
Én nem feszegetek semmit, nincs miért. Tóni indította el a lavinát, próbálok (a szerző jogán) érthető válaszokat adni.
Nem értem, miért kételkedik bárki is a fordítás hitelességében, amikor nem is érti, miről van szó a versemben. Számomra ez felfoghatatlan.
Köszönöm szépen, hogy foglalkoztál vele!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
1. Én kérdeztem, te válaszoltál – nem érdemes ezért megsértődni.
De azért, ha van időd, kérlek magyarázd meg nekem mit is jelent akkor a te szöveged, mit is akartál ezzel az értelmes olvasókkal közölni.
2. Ha valaki bármiről bármit mond, nem azzal kell szerintem elintézni a véleményét,
dúrva példa “Bolond lyukból bolond szél fúj” , hanem arra kell válaszolni, az kell elemezni, amit mond, amiben mi lehet igaz s igaztalan. (A “feszegetés” nem neked, hanem Ferinek szólt.)
Egyszer volt alkalmam Csoóri Sándorral személyesen találkozni. Mikor kis kötetét vittem
dedikáltatni, belelapozott és egy-két kisebb nyomdai hibát kijavított. Oh, mondtam, nekem is
volna egyik versével kapcsolatban egy “javításom” , s meg is mutattam neki. Egy trocheikus
tá ti -vel, “ámen.+ – nel fejeztem én be ceruzával a verse utolsó sorát.
Nem, az “azóta is.” jó – mondta – de maga olvassa úgy…S nem sértődött meg.
Napvilágos üdvözlettel kíván jó egészséget Attila bá’
1. A “feszegetésről”: Kankalin versével kapcsolatban valóban azt érdemes feszegetni, kinek a kezében volt már népszava-kalapács?
2. “Ami a szinkront illeti [,] az is sántikál egy kicsit a fordítäban, az vers értelmén azonban sokat.”
A mondat érthetetlen. Mire gondol, mikor szinkronról beszél? A harmadik tagmondat számomra teljes rejtély marad.
3. Ha a Stille tud fájni, a Ruhe miért nem tud? Mert Tóni mondja?
4. A “lepereg” szónak számos szinonimája van, németül is. A német szinonima-szótárakat azonban csak az tudja eredményesen használni, aki a szótárban szereplő szinonimák legalább 95 százalékát eleve ismeri, azaz tudja a jelentésüket. Tóni nem ezek közé tartozik.
Számomra ezek a vagdalkozások, Tóninak az erről a konkrét versről leírt igaztalan állításai csak újólag megmutatták, milyen szél fúj abból a bizonyos lyukból. Nem lepődtem meg, nem fogok magyarázkodni.
Csodálom Kankalin türelmét, mikor ilyeneket olvas Sz.B.A-tól: “De azért, ha van időd, kérlek magyarázd meg nekem mit is jelent akkor a te szöveged, mit is akartál ezzel az értelmes olvasókkal közölni.”
Én azt javasolnám, aki nem érti, ne olvassa vagy íratkozzon be magyarázatért valamilyen tanfolyamra.
Csoóri Sándort Sz.B.A. nem kérte meg, hogy magyarázza el egy “értelmes” versét?
Mestere vagy a sértegetéseknek kedves Tauber Ferenc!!!
Ezen honlapon a köztünk lefolytatott diskurzusok minden egyes esetben onnan indultak, hogy Te provokáltál, sértegettél, kedves Szalki Bernáth Attila. Ezt a kioktató hangnemet sajnos hajlamos vagy kiterjeszteni egyéb szerzőkre is. Ha mindezt jó szándékkal, az irodalom érdekében tennéd, tudnék élni vele. Én azonban valami egészen mást látok a háttérben, nem a felebaráti szeretetet.
Kedves Attila bá’,
a sértések nagy részét Tauber Ferenc kapta, amikor kétségbe vonták fordítói hitelességét. Az utóbbi hsz-ében az általad felvetett “feszegetésre” válaszolt.
Szerkesztői jogomnál fogva arra kérlek, hogy tartózkodj itt a további hozzászólástól és provokációtól!
Megértésedet köszönöm: Kankalin
Kedves Attila bá’,
egyáltalán nem sértődtem meg, válaszoltam, ahogy az 1. pontban meg is jegyezted.
A 2. pontodat figyelmedbe ajánlom, mert nem én vagyok az, aki egy “félmondattal” elintézi, ha véleményt kap (lásd az eddigi hozzászólásaimat, utána nézd meg a sajátjaidat).
Mindketten 2009-ben regisztráltunk ide, te 1532 hsz-t írtál, nekem ez a 8443., úgy, hogy közben (tíz éve) intézem a Napvilág ügyes-bajos dolgait, simítom a provokációkból származó vitákat és nem mellékes, hogy szerkesztem a beküldött anyagot, szinte éjjel-nappal a tagság rendelkezésére állok, ünnepnapokon is.
Kérlek, olvasd majd el a hozzászólásaidat, van egy ilyen lista az oldaladon, de elolvashatod az én bejegyzéseimet is, szintén megtalálható. Ezekből világosan látható, ki hogyan “intézi el a véleményét” (idéztelek).
Mivel foglalkozol versekkel, ismered a metafora fogalmát, szerintem nem nehéz megfejteni, hogy mit akartam elmondani a versemben, már csak azért sem, mert feljebb tettem erről említést valamelyik hozzászólásban. Ha ez mégsem elég, akkor kérlek, keresd meg a verset a műveim között, 2022. 02. 02-án jelent meg, az alatta lévő beszélgetések talán segítenek a megértésben.
Ismétlem: nem sértődtem meg, normálisan válaszoltam. És hogy van-e időm részletes leírást mellékelni a versemről? Nincs. Ha lenne, akkor arra fordítanám, hogy szóljak néhány szót az alkotótársaim műveihez, mert nem csak ketten vagyunk a Napvilágon.
Én is jó egészséget kívánok, napvilágos üdvözlettel: Kankalin
?
Köszönöm.
Mi köszönjük, kedves Szabolcs!
A kérdőjel szív.
Szabolcs, ezt ki nem találtam volna, nem szoktál olyanokat adni, ez kitüntetés. Köszönet érte.
Már régóta foglalkoztat, másoknak hogy sikerül, most gyorsan utánajártam. Az “alt” billentyűt lenyomva kell tartani, a számok közül a 3-ast kell választani, szintén lenyomni, felengedni a 3-ast, csak utána az “alt”-ot. Nehezen áll rá a kezem, de ha minden igaz, sikerült.
Íme az eredmény, és köszönöm! ??? (Sajnos itt nem működik, pedig látszott.)
A dudásodban Feri sohasem kételkedtem, de annak a mindennapi használatában igen .Azt írod: 3. Ha a Stille tud fájni, a Ruhe miért nem tud? Mert Tóni mondja? Nem mert Tóni mondja azt, hanem az emberi természt mert a Stille az csend, és a csendbe még lehet fájdalom, de a Ruhe az phenés, nyugalom, és ha fájdalom van az már se nem pihenés, se nem nyugalom. És ez a ” nem azok közé tartozó Gastarbeiterdeutschal rendelkező magyar” leír ide valamit: Soha ne keverd össze a személyiségemet a viselkedésemmel.
A személyiségem az én vagyook, a viselkedésem pedig attól függ, hogy Te ki vagy?…üdv Tóni…
A személyiséged viselkedése nekem zavaros.
Kedves Feri,
a vitát lezártam, nincs miért magyarázkodnod és védekezned.
A Homokszemek az én versem, a fordításod bizonyítottan remek, nemcsak szavakat adtál vissza, hanem komplex érzéseket, melyeket ebbe a versbe foglaltam – a sorokba és a sorok közé.
Azzal zárom a vitát, hogy ismételten köszönöm a fordításdat, nekem egyik kedvencem.
Kedves Tóni,
ez itt az én versem, a fordítás remek, hűen tükrözi az általam közvetített tartalmat. Pont, lezártam, nincs mit megmagyarázni, és nem is ez volt a szándékom, amikor feltettem ezt az összeállítást.
Szégyen, hogy alatta ilyen vita alakult ki. A művészetek nem a marakodásról szólnak, nem irigységről, hivalkodásról és provokálásról.
Szerkesztői jogomnál fogva téged is arra kérlek, hogy tartózkodj itt a további hozzászólástól!
Megértésedet köszönöm: Kankalin
Én pedig az emberi jogomra támaszkodva védekeztem a sértegetések ellen, (különben Attilának igaza van a sértegetésekt illeti), de a te egyoldalu igazságnézeted, szerintem nem az a Kankalin vagy ,aki voltál. Ha nem tetszik amit írok dobjál ki. Nem engem büntetsz vele, hanem azokat akik olvássák a tőlem feltett verseket. Én nem tehetem nem tehet, mert Finta Katának és Albertnek megfogadtam, ameddig egy is olvas, nem mondok fel mégegyszer a Napviágnak, és nem hiszem, hogy megbocsájtanának…üdv Tóni…
Az igazságérzetem nem egyoldalú. Nem kellene védekeznem, de mégis hagyok itt néhány gondolatot.
Valóban nem ugyanaz a Kankalin vagyok, mert még többet foglalkozom a Napvilággal, mint bármikor, abban viszont nem változtam, hogy igyekszem mindent megtenni az itteni nyugalom érdekében. Pontosabban: a lelkemet is kiteszem a Napvilágért, és nem nézem el, ha valakire rászállnak, legyen az bárki. Mindenkiért kiállok, ha provokálják. Finta Katát pedig ne hozd fel, mert azt hiszem, lenne most egy-két szava hozzád.
Senki nem kérte, hogy mondj fel, azt viszont kértem, hogy ne írj ide több hozzászólást.
Senki nem sértegetett, választ kaptál a felvetéseidre, melyeket nem csomagoltál díszdobozba.
Ha már sértegetésről beszélünk, akkor te sértegetsz engem. A helyedben szégyellném magam.
Szerintem olvass el néhány hsz-t máshol is, akkor majd tisztán látod a provokáló sértegetéseket, és söprögessen mindenki a saját háza táján.
Megismétlem: szégyen, hogy egy ilyen poszt alatt, melyben művészeti értéket kívántam közvetíteni, ilyen támadó hozzászólások születtek.
A fordítással kapcsolatos véleményedet márciusban kellett volna megfogalmaznod, az eredeti fordítás alatt, de érdekes, hogy ott nem szóltál, sőt, nem is írsz hozzászólásokat.
Az eredeti fordításra mutató hivatkozás szerepel a fenti összeállításomban, de ide is bemásolom.
https://napvilag.net/versek/horak-andrea-kankalin-homokszemek-sandkorner/
Azt is megismétlem, hogy ez a fordítás remek, bármit tartasz róla, nem tudod felülírni a véleményemet, mert ez az én versem.
Nyomatékosan kérlek, hogy tartózkodj itt a további bejegyzésektől, a hangulat “szításától”!
Amennyiben mégsem tartod be, törölni fogom a hozzászólásodat.