ötvenes években kérdeztük,
két helyre lehetett menni
hol magunkat, jól éreztük.
Fiúk könnyen határoztak
oda hol szép lányok voltak,
lányok sokszor oda mentek
hova az anyák akartak.
Az alsóvárosi körben
a mamák nagyon szerettek,
az ifjúsági otthonba
oda nem szívesen mentek.
Külvároson egy könyvtáros
vezette a tánczenekart,
itt benn egy könyvkereskedő
játszotta a szép dalokat.
Ott kinn Lőrinc Laci bácsi
vidáman harmonikázott,
benn Péró harmonikájára
járták fiatalok a táncot.
Mindig nagy volt a forgalom
mert az utcán sokan voltak,
tíz óra után a legények
ide-oda kóboroltak.
Ez akkor sok fiatalnak
egy nagy problémát okozott,
hisz mind a két helyen neki
jegyet vennie muszáj volt.
Nekem abban az időben
ott ment legjobban a sorsom,
akkor mindenhol ismertek
emlékeit ma is hordom.