Oly rég láttalak,
Tán, már azt sem tudom,
Hogy néztél rám.
Szemedben magamat láttam,
Tekinteted tiszta,
S mégis kicsit borús.
Nem mondtál semmit,
Csak némán néztél,
Egész nap.
Még legféltettebb titkodat,
Is magadnak tartogattad,
Bárcsak elmondtad volna.
Talán nem itt tartanánk,
Még a karodban tartanál,
S nem a leveleimet olvasnád.
Hozzád szóltam a múlt éjjel,
De te nem feleltél,
Csak elfordultál tőlem.
Ágyunk hideg lett,
Egy perc alatt,
Kár, hogy szóltam,
Most már tudom.
Reggel korán keltél,
És még fel se keltettél.
Csak egy cetli várt,
Az üres asztalon,
………………………
3 hozzászólás
Mintha befejezetlen lenne… Egyébként ügyes.
Hmm, nagyon életkép szerű, tetszik, márcsak a témaválasztás miatt is, és látszik h nem kifundált, mesterkélt, hanem szívből jött :). grat.
Szerintem kerek egész vers.Életképszerű.Egyszerű.Tetszett, mint vers.
Ági