Gondolkodom, de nem azért vagyok
Ha eljön az időm, mond, mit hagyok
Magam után magam nem járok
Az élettől mond, mégis mit várok
Te vagy nekem, én meg magamnak
Nem hiszek már a saját szavamnak
Bárhová megyek, bárhová érek
Mások szemében mond, mennyit érek
Miért van, hogy mindenkiben hiszek
Nemcsak egy szívet, egy lelket is viszek
Fáradt magányom nemcsak az enyém
A sors játéka ez, hogy ilyen kemény!
Életem felén már jóval túl vagyok
Megfáradt szemem mindenen át ragyog
Ha csenget a kaszás, és elmúlik a létem
Mindenki azt mondja, érdemes volt élnem
Remény mindig van, hanem is hiszem
Ha úgy állok hozzá, sokra viszem
Vállalni önmagam, aki lehetek
Az élettől így mindent megvehetek