Érkezünk és távozunk,
Hullócsillagok vagyunk,
Fényt hozunk, majd kialszunk,
Éteren át suhanunk.
Milliónyi fénypontok,
Ragyognak az égbolton,
Egy villanás, fénycsóva,
Kihunyt egyik csillaga.
Az idő sodrásában,
Újra éled paránya,
Tündököl a fényében,
Mindig van, ki csodálja.
Érkezünk és távozunk,
Hullócsillagok vagyunk,
Fényt hozunk, majd kialszunk,
Éteren át suhanunk.
Debrecen, 2024. 01. 07.
6 hozzászólás
Gyönyörű versedhez
szeretettel gratulálok,
B.U.É.K!
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa! Nagyon szépen köszönöm az olvasást és kedves szavaidat! Szeretettel Edit
Kedves Edit!
Tetszéssel olvastam pillanatnyi létünkről írt csillaggondolataid.
“Tündököl a fényében,
Mindig van, ki csodálja.”
Én magam is csodálója vagyok a csillagos égnek. Jó néha felfelé is nézni, nem csak a lábunk elé.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita! Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a kedves hozzászólásodat! Szeretettel Edit
Kedves Edit!
Remek vers!
Nagyon szépen megfogalmaztad emberi sorsunk lényegét:
“Hullócsillagok vagyunk”
Igen,jövünk és megyünk.
“Egy villanás, fénycsóva,”a létünk!
Egyike a legjobb írásodnak!;versednek!
Nagyon eltalált ,öszinte kimutatása
a tényeknek,szép hasonlatokba csomagolva!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad a versemet és a kedves szavaidat! BUÉK. Szeretettel Edit