Huszonegy gramm

Ha e világot egy nap elhagyod,
s kis szobád falán zokog a gyertyaláng,
nem értik majd, ajkad mért’ mosolyog,
s mért’ simult ki arcodon a régi ránc.
Kisírt szemmel nézik majd a testet,
mi te voltál. S lám, mintha most is élnél.
Átjár a rád zuhanó szeretet…
valaki sírva bocsánatot remél.
Nem látja senki, s te sem tudod már:
könnyebb lettél, épp huszonegy grammal.
Meglopott Téged a tolvaj halál –
s kifosztottan ér a szőke hajnal.

Bármi’ nehéz is neked az élet,
csak huszonegy gramm benne a lélek.

2006. február 3.