2024. december 27., péntek
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Idő

    Rozán EszterBy 22 hozzászólás1418 megtekintés

    Előtted törött darabokra
    reményünk hídján az idő
    vágyakozva fordultál a múltba
    hűlt helyén többé virág nem nő

    közös emlékek dacára
    a holnap

    megmarad

    benned éled újjá a hit
    remény táplál, mint hűs forrás
    csalfa kényszer útját állja
    éjszakai vad borzongás

    közös emlékek dacára
    a ma varázsa

    elszalad

    akkor hát mi a mérce?
    szárnyalhat-e a struccmadár?

    én

    magam vagyok

    Share.

    22 hozzászólás

    1. Finta Kata on

      Kedves Eszti!
      Hiába, én régimódi vagyok, nekem nagyon hiányzik, ha nem a magyar mondatszerkessztéssel készült verssel találkozom. Ugyanis az értelmezés, és a hangsúly miatt – gondolaban nekem kell kitennem a hiányzó írásjeleket, s a mondat-első nagybetűket! De tudom, ez divat.
      A taralma pedig igazán érdekes.
      Szeretettel: Kata

    2. Névtelen on

      Kedves Rozália"
      Ezekre a szép leírt gondolatokra Paulo Coelho egyi idözetövel välaszolok:
      "Aki már veszített el olyasvalamit, amit elveszíthetetlennek gondolt (és velem ez már számtalanszor előfordult), az rájön, hogy valójában semmije sincs. És ha semmim sincs, akkor az időmet sem kell arra fecsérelnem, hogy vigyázzak a dolgaimra, amelyek valójában nem is az enyémek. Sokkal jobban teszem, ha úgy élek, mintha minden napom életem első – vagy utolsó – napja volna."
      üdv Tóni

    3. Selanne on

      Szia!
      Az idő az ami képes sok mindenre.Bölccs nem vagyok , mitől is lennék az? Csupán az "'idő" kereke ahogy fordul rámtalál?!
      Érdekes számomra versed, ezt szeretem kissé eltér , de hiszen ez adja meg a pikantériáját.
      Szeretettel:Marietta

    5. hova on

      Kedves Eszti!
      Érdekes,izgalmas a versed.A holap megmarad, a ma elszalad.Negy igazságokat rejtenek a sorok.Mából lesz a holnap , mint írod a holap az megmarad.Bizony így igaz.Semmi nem múlik el nyomtalan.A "Mindenben" minden megmarad.Ezek a szófordulatok nekem is nagyon izgalamasak,sok versemben fejtegetem őket.Igaz kétlábbal állunk földhözragadtan mint a struccmadár,de a lelkünk a szellemünk az szárnyal. – ez maga a gyönyörűség.Ennyi minden kívánkozott ki most belólem.bocsánat a sok szóért.A versedhez gratulálok!
      Szeretettel üdv:Vali

    7. antonius on

      A „dacára” kétszer is böki a szemem, igazán kíváncsi lennék egy nyelvész véleményére, hogy mi a mai megítélése a nyelvünkben ennek a német szerkezetnek. Egyre többször és egyre több helyen találkozik vele az ember. Naponta használják politikusaink, média személyiségeink. Én idegenkedem tőle, és nem használom, jobban szeretem, az ellenére, ám, noha, stb. szavainkat, de hát ki törődik evvel?
      Tetszik a versed. Gratulálok. a.

    9. Éjkirály on

      Szia Kedves Eszti!

      Nem akarom ismételgetni az előttem szólókat, hogy j vers, meg szép vers, meg tetszik… ( bár mindez így van!), de engedj meg egy kritikát: Nekem valahogy befejezetlennek tűnik. A Vége valahogy lóg a levegőben. Ám ha ez volt a cél, akkor telitalálat! Csak… ha nyitottan akartad hagyni a kérdést, akkor az a két sor nem kell; ha meg nem , akkor ez a két sor kevés – nekem.
      Sok szeretettel: Éjkirály!

    Leave A Reply