Mint akáclevél szeret nem szeret
játékával hullanak az idő szirmai
Fehér lett hajam, mint a havasok
csúcsai. Gyermek szerettem volna
maradni, örök gyermek, ki a porba
hasalva álmodik, kincse semmi más
mint a Szent János bogár fényei.
Ébenfekete hajam hullámzón omlott
vállaimra hajdan, kék szemem ibolya
színe merengett egy dallal. Akácos út,
s a sors keze, melyen végig mentem én,
mezítláb, olykor kín keservesen vittem
lábaim. Kopott utcaköveken láttam, koldusok
zenélő vágyait, s egy karéj kenyérről szóltak.
átfázott álmaik. Hullajtja szirmait az idő,
hát ballagok tovább, integetek az elmúlt
éveimnek, s tudom még rám köszönt a nyár.
20 hozzászólás
Nanááá mindig köszöntsön ránk. Így, vagy úgy, a fene bánja azokat a szirmokat, ha le is hullnak egyszer!!!! Éljen a nyár! Éljenek az elmúlt gyermek évek, hiába is az idő múlása de visszatérnek! Néha nem is akárhogyan 🙂 jó volt itt időznöm!
szeretettel-panka
Köszönöm Panka ,és igen a fene bánja, szép így is, lesz még nyár!:-)
Szeretettel:Marietta
Egy kis nosztalgia szép fogalmazásban. Érdekes, hogy olykor még a rossz dolgokon is nosztalgiázunk.A pozitív befejezés kifejezetten tetszett, mert gyakran olvasok hasonló témakörben negatív befejezést de,ez,így, jobban tetszik.A címe nagyon találó és érdekes.
Köszönöm, örülök, hogy kiemelted, a pozitív befejezést. Úgy szerettem volna, hiszen az élet szép,pláne a nyár! /megsúgom, ezt az évszakot imádom:-)/
Szeretettl:Selanne
Kedves Marietta!
Ha hullanak is a szirmok, mindig jön új nyár és szép legyen azt kívánom!
Szeretettel, Judit
Így igaz Judit! Remélem, sok szép nyárnak nézünk elébe!.-)
Szeretettel:Marietta
Csodaszép hasonlatok, a tájlíra magával ragadó, a gondolatisága pedig lenyűgöz.
Reménykedő az a pozitív befejezés, szerintem, és ez így van jól. Amíg remélni tud és mer az ember.
Köszönöm szépen Kedves Andrea! Sokat jelent számomra, amikor itt jársz, és olvasol.
Szeretettel:Marietta
/Megkaptam a 3 szót, nekiveselkedem, örömmel:-)) Köszönöm szépen!/
Visszanézvén minden megszépül. A gyermekkor mindig is a feledhetetlen édenkert lelkünkben. Minél több idő telik el, annál nagyobb a sóvárgás életünk tiszta lelkű, hajnala után.
Gratulálok, szép és megragadó versedhez!
Köszönöm szépen Albert! A gyermeki tisztaságot nagyon szeretem, lehetne tőlük tanulni.
Szeretettel:Marietta
Remek érzéseket idézett bennem a versed. Jó volt emlékeznem.
Köszönöm a múlt fájó emlékképeit, sajnos ez már a múlt, de mily jó, hogy van lehetőség így gondolatban újra visszatérni.
Szeretettel: Helena
Köszönöm Helena, kedves Vagy! 🙂
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Gyönyörű a versed, visszarepít egy olyan világba, amit talán el sem vesztettünk, hisz csak rajtunk áll, hogy a szívünkben meddig őrizzük a gyermeket, ki valaha voltunk.
Szeretettel:
A.S.N.
Köszönöm szépen, a kedves soraidat. Örülök, hogy elnyerte tetszésedet.:-)
Szeretettel:Selanne
Micsoda igaz és nosztalgikus sorok!
Olyan jó időnként megeleveníteni, felidézni magunkban a gyermeket. Bár olykor úgy érezzük most is azok vagyunk kicsikét! Legalább is én! :)))
Gyönyörű!!!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Nem csak Te vagy így ezzel!:-))
Köszönöm szépen!
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta! 🙂
Jó ez a visszatekintés, néha kell, mert így megtudjuk honnan indultunk, mára mivé lettünk. Szép képeket használsz, többet is kiemelhetnék. Nagyon tetszik, hogy ebből a helyzetből pozitív lett a zárás, pedig a verset szomorkásnak találom.
Azt hiszem, alulról a 4. sorban véletlenül bent hagytál egy pontot.
A cím nagyon jó, de nekem kívánkozik az elejére névelő, valahogy úgy jobban összhangban van a vers hasonló soraival, de ez csak egy apró megjegyzés a saját átélésem alapján.
Nagyon szép vers!
Szeretettel: Kankalin
Szia!:-)
Köszönöm szépen, hogy olvastad a verset, és annak is örülök, tetszésedet nyilvánítottad ki.
Jó pihenést a szünetben, és a forró nyárban, én tréningruhában fagyoskodom !
Szeretettel:Marietta
Gratulalok, ez gyönyörü lett. Az elejteöl elvarazsolod az olvasot, es el nem engeded az utolso sorig. Csodaszep, köszönöm az elmenyt,
H.
Kedves szavaidat, hálásan megköszönöm!
Szeretettel:Selanne