Idő-viselt ráncok gyűrűznek
homlokod árkos peremén.
Így, ősz felé indít a remény
—mint a fák, mint a gólyák—
innen oda, onnan ide:
űz a nyugtalanság korbácsa.
Játszadozik veled a változás
kint is, bent is: messzeség, üzenő
azúrkék, a túl onnan, s a közel innen
serkent viharos vallomásra.
Évszakonként fordul a kép.
Hajnalok hűvösében domb hátára
teríti színpalettás szőttesét
az ősz. Hajlong előtte az élet s a
néző szemnek jeleket küld a múlás…
—Beszivárog házunk kapuján az emlék;
apám hangját visszhangozza a vele
vénült, foghíjasodó lugas szája:
a kerten át, otelló illatát terelik az esték…
Anyám hangja csínytevő
gyermekkort vesszőz s cipeli
magával a konyha gondjai közé.
Forog a nap, vele életidő pereg.
A hegy árnyéka, ajtónkban megáll,
oldala napot még nem látott soha
—idáig és nem tovább! – dirigál
néki a domb s az alkonyat…
Az emlékezés préselt lapjai közt
mennyi kép, változás tölti ki a lapokat:
rajta, visszafelé keressük magunkat.
Alattomos kéz tépi arcunk bársonyát,
útra készít.., készülsz, indulsz
így, amikor leveleket tép az ősz a fákról…
Ős-időben, hunyorgó csillagokat
nézel és gyűjtöd magadban a titkokat,
kint is, bent is, így, ősz elején,
készülsz innen oda, onnan ide:
űz a nyugtalanság korbácsa.
Vérbe-sűrűsödött hazát simogat
benned az ősz színes varázsa.
Így, ősz felé
By Futóinda
11 hozzászólás
Kedves Futóinda! Az ősz különösen alkalmas évszak arra, hogy az ember emlékezzék. Talán a lehulló levelek teszik! Örömmel olvastam ezt a szép versedet! Barátsággal: én
Kedves, Bödön!
Nekem az ősz mindig izgalmas évszak, és a tavasz is az. Az egyik a kezdést, míg az ősz a kezdés befejezését jelenti, a szó szoros értelmében: jelenti! Ősz felé a napfény csökkenésére, a már kifejlődött, de alvó, tavaszi rügy elvarasítja és ledobja a sárguló, vagy a színesedő levélkét. Egyszer mint erdész, három héten keresztül, szeptember 20-a után, amikor rohamosan hűl le a levegő, és rövidülnek a napok, naponta kétszer ugyanazt a cukor-juhart lefényképeztem, és egy hónap múltán sorozatot készítettem, és elcsodálkoztam a színes változáson. Körülöttem az erdő ugyan úgy változott, ugyan úgy készült minden, a sokszor november közepén beköszöntő télre.
Jó, most csak két évszakról írtam, főleg az őszről, de a másik két évszaknak is meg van a maga emléket gyűjtő szépsége.
Örülök, hogy megint te voltál az első olvasóm.
Barátsággal, Inda
Szia!
Amikor elolvastam versedet, nagyon tetszett, ahogy leírtad az ősz beköszöntését, változását, szépségét, de egyben az elmúlás is benne van. Nemcsak a természeté, hanem az embereké is. " életidő pereg."- bizony, bizony.
üdvözlettel: hundido
Kedves Inda!
Csodálatosan építetted egymásra az őszt és az idő múlását, vagyis a kort, az öregséget.
"Alattomos kéz tépi arcunk bársonyát,
útra készít.., készülsz, indulsz
így, amikor leveleket tép az ősz a fákról…"
Idézhetnék még bőven, mert annyi szép gondolatot tömörítettél bele, nekem nagyon tetszik. Gyönyörűséges!
Üdvözlettel 🙂
Ida
Kedves, hundidó!
Akár csendes szavakkal, vagy harsogva vesszük tudomásul, nemcsak a mi óránk, de az idő "órája" is, folyamatosan, s kimérten ketyeg. Ezzel mindannyian tisztában vagyunk, s ha arcunk gyűrődését észre is vesszük, hiába is áltatnánk, maszkíroznánk magunkat, mert ezt a minden fölött uralkodó, kíméletlen "urat" befolyásolni nem tudjuk, viszont írni, beszélni tudunk róla. Talán ez is könnyít, s elfogadhatóbbá színezi a tényeket.
Örülök, hogy itt voltál, olvastál, és annak is, hogy az őszről, életről hasonló húrokat pengettek meg benned soraim.
Üdvözlettel, Inda.
Kedves, Ida!
Határozottan jól esett az, hogy leírt gondolataim olvasása után, egy kijelentő szóba sűrítetted azt, ami gondolataidban megszületett.
Így ősz után, ahogy a kinti munkák megszűnnek, ( konyha-kertészkedés, gyümölcsös, szőlő kezelése stb. ) persze még hátra van egy disznó-böllérkedés, azután több időm lesz feljönni közétek.
Szeretettel, és üdvözlettel, Inda
Kedves Lajos!
Így az őszben annyira jó dolog találkozni ilyen sorokkal, köszönöm szépen.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves, Szabolcs!
Azért örülünk, hogy a nyár után megértük az őszt is, a nem is ilyen-olyan őszt, amely nyarat búcsúztató színével ragad magával, és szín-kavalkádjaival nem lehet nem dícsérni jöttét. Sokszor, amit látunk, és amit át is érzünk, nehéz nem megosztani mással. Azért vagyunk különlegesek, egyediek, mert másként látjuk, érezzük magunkénak a kinti világot. Örömmel osztottam meg az enyémet is veletek.
Köszönöm az olvasást.
Üdvözlettel, Inda.
Jó! Üdv.: Á.E.
Köszönöm, kedves Emil, hogy olvastad.
Mondhatnám azt is, hogy : kikévánkozott…
Üdvözlettel, Inda.
Kedves Futóinda!
Hajnalok hűvösében domb hátára
teríti színpalettás szőttesét
az ősz. Hajlong előtte az élet s a
néző szemnek jeleket küld a múlás…
Ha ilyeneket olvashatok, csak a dicséret hangján szólhatok!
Elismeréssel: pusztai