Kedves Gyömbér!
Én is már Belebandzsítottam az éjszakába, de hogy én kétszer annyit láttam, annak egésszen más volt az oka. Ugyanis otthon voltunk, és mi lehet egy hazatérő magyar legkedvessebb itókája, aminek a nevének kimondása itt a svájciaknál a legnagyobb nehézségbe ütközik: A barackpálinka. Nem tudtam persze mennyi az elég, és mikor kimentünk, örömömben fekiálltottam: Ó édes Istenem, itt dupla annyi csillag van mint minállunk, te bizrtossan nagyon szereted a magyar népet. Erre a sógorom jozanon: A csillagok másik felét, a barackpálinkának köszönheted. De nem baj, nem is érdekelt, legalább optikai boldogságot adott. de nekem akkor szivbéli volt. Ne haragudj ha untattalak, de ez a te négysoros versed volt, ami visszaemlékeztetett
üdv Toni
Szia!
Ez is egyfajta teremőerő. Tulajdonképpen igazad van. Amit látunk, számunkra a valóság. Nem érdekes, ha más nem látja, nekünk akkor is igaz. Esetleg meg lehet próbálni másoknak is átadni azt, ami számunkra valóságos. Szemmel verésről már hallottam. Szemmel teremtésről még soha, de miért is ne?! Egy csipet humorral fűszerezett versed nagyon megtetszett nekem.
Üdv.
Korántsem azért írok itt éppen, mert annyi kedves kommentet kaptam Tőled, és nem is azért, mert a sok közül éppen ez a leginkább tetsző versed (ez is!), hanem mert nem értem, miért rendezed a verseidet középre? Én ezt kimásoltam, szélre rendeztem, és jobb (nekem)! És átírtam, de csak kicsit, nem lényegileg:
Belebandzsítottam az éjszakába.
Oda, hol százezer csillag ragyog,
és akkor éppen kétszer annyit láttam –
s egy pillanatig hittem, hogy Teremtő vagyok.
14 hozzászólás
Kedves Gyömbér,
versed egyszerűségében nagyszerű! Nagyon tetszik 🙂
Üdvözlettel,
Jodie
Kedves Gyömbér!
Én is már Belebandzsítottam az éjszakába, de hogy én kétszer annyit láttam, annak egésszen más volt az oka. Ugyanis otthon voltunk, és mi lehet egy hazatérő magyar legkedvessebb itókája, aminek a nevének kimondása itt a svájciaknál a legnagyobb nehézségbe ütközik: A barackpálinka. Nem tudtam persze mennyi az elég, és mikor kimentünk, örömömben fekiálltottam: Ó édes Istenem, itt dupla annyi csillag van mint minállunk, te bizrtossan nagyon szereted a magyar népet. Erre a sógorom jozanon: A csillagok másik felét, a barackpálinkának köszönheted. De nem baj, nem is érdekelt, legalább optikai boldogságot adott. de nekem akkor szivbéli volt. Ne haragudj ha untattalak, de ez a te négysoros versed volt, ami visszaemlékeztetett
üdv Toni
Szia!
Ez is egyfajta teremőerő. Tulajdonképpen igazad van. Amit látunk, számunkra a valóság. Nem érdekes, ha más nem látja, nekünk akkor is igaz. Esetleg meg lehet próbálni másoknak is átadni azt, ami számunkra valóságos. Szemmel verésről már hallottam. Szemmel teremtésről még soha, de miért is ne?! Egy csipet humorral fűszerezett versed nagyon megtetszett nekem.
Üdv.
Kedves Gyömbér,
nagyon tetszik (ez is)! Egyszerű, de mégis sokatmondó, és humora is van. Gratulálok!
Sanyi
szerencse, hogy csak egy pillanatig:))
nem kellene ezt folytatni?
amúgy tetszett
Szia!
Most én is bandzsitok, 2 pohár vörösbor után.:-))Kimegyek és az égre tekintek…hátha…
Tetszik:-)
Szeretettel:Selanne
Örülök, hogy olvastátok! A hozzászólásaitoknak még inkább! 🙂
Egészségedre Selanne! 🙂
De jóóó :)))
Üdv Éva
Köszönöm! 🙂
Kedves Gyömbér!
Korántsem azért írok itt éppen, mert annyi kedves kommentet kaptam Tőled, és nem is azért, mert a sok közül éppen ez a leginkább tetsző versed (ez is!), hanem mert nem értem, miért rendezed a verseidet középre? Én ezt kimásoltam, szélre rendeztem, és jobb (nekem)! És átírtam, de csak kicsit, nem lényegileg:
Belebandzsítottam az éjszakába.
Oda, hol százezer csillag ragyog,
és akkor éppen kétszer annyit láttam –
s egy pillanatig hittem, hogy Teremtő vagyok.
Bocsi: Laczkó.
Nagyon jó.
A előbb könnyeztem a verseden, most meg nevetek.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa!
Látod, ilyen az élet! 🙂
Igazán örülök, hogy olvastad!
Gy.
Kedves Gyömbér!
Négy sor!
…de benne ezer lehetöség!
Szeretettel gratulálo:sailor
Szép estét!
Van akinek megadatik az ilyen képesség, és nem csak "Szentiván"-kor, azt hiszem, élnie kell vele.
túlparti