mocskos gondolatok feslett álruhájában
egy érzés fura mámora
nem bánt s mégis hörgő sikollyal ébredek
valahányszor vállamra ereszkedik
úgy éjfél körül hallgatagon
s ott is marad reggelig
nem félek tőle
de bőröm lúdbőrös reszketése
megfejti a pillanatnyi riadalmat
-tán' megszoktam már
s nem is érdekel-
NEM
a zsongó világ morajlása idegen
cseppekben hull rám
s mint kiégett öreg utcai lámpa
csak állok a sötétben
mely belülről is átölel
már annyit adtam édes Istenem
hogy nekem semmim sem maradt
még egy csókolásnyi mosoly sem ragadt
kiürült tarsolyomra
nem
bután
s tétován-sután
létezem
míg a jóra olyannyira meg nem éhezem
hogy a lelkem meghal éhen
szeressetek
szépen kérem
11 hozzászólás
Mit lehet e költeményhez – mely "nem vers" – hozzátenni?
Csak azt, hogy márpedig ez vers!
Vers, amiben hatalmas adag kérés, vágy bujkál.
Ami pedig a végét illeti, többünk nevében mondhatom
hogy mi szeretünk!
Tudod…
öleléssel
leslie
Csak megerősíteni tudom leslie véleményét azzal kapcsolatban is,
hogy az írásod igenis VERS, és nem is akármilyen…és azzal kapcsolatban is,
hogy kérés nélkül is szeretünk, hidd el!
Gyönyörű imádhoz gratulálok.
Háát ami a kérésedet illeti, én már majd' 6 hónapja azt teszem. Észrevétlen, csendben meghúzódva… A gyönyörű költeményeidért.
Keddves Hanga!
Hidd el sokan szeretnek, itt is a Napvilágon, köztük én is!
Barátsággal Panka!
Hanga drága… én úgy érzem, hogy az a "nem" ott a megjegyzésben nem arra vonatkozik, hogy ez formailag nem egy vers… hanem… ez egy olyan vers, aminek a lényege a "nem"… Javíts ki, ha nem jól gondolom… számomra ez rejlik abban a gondolatban.
És… igen, szeretnek Téged itt, sokan…
Mindemellett… jól esett olvasni a soraidat… Egy ideje én is úgy érzem magam egy kicsit, ahogy írtad, azaz "csak állok a sötétben / mely belülről is átölel". Persze, nálam csak annyi van, hogy messzire költözik tőlem valaki, akit nagyon szeretek… egy jó barát… boldog lesz, csak én meg nehezen tudok elengedni 🙂 én már csak ilyen vagyok… 🙂 Úgyhogy… keressük a megoldást 🙂 de… amikor ilyen szép sorokat olvasok – akár szomorú, akár vidám -, akkor mindig úgy érzem, hogy lesz is megoldás 🙂 Most aztán jól kiöntöttem a lelkemet Neked 🙂
leslie, tudom… ölellek!
zsike, te egy olyan ember vagy, akire mindig lehet számítani, köszönöm!
antonius, köszönöm neked a nekem ismeretlenül is megszavazott bizalmat és szeretetet, nagyon jól esik!
KisPanka, mit is mondhatnék még? Nagy ölelés Neked is!
barackvirág, jó a megérzésed, a vers tényleg a "nem"-ről szól. Az én bajom is az, hogy nem tudok elengedni valakit, akit magamnál is sokkal jobban szeretek.
Keresem a megoldást, amiben nagy segítséget jelentenek az ilyen barátok, mint Ti! Köszönöm!
Csók mindenkinek!
Hanga
Nagy belső harcok vannak a lelkedben-de SZERETÜNK TÉGED. Tudhatod! És nyugodt lehetsz,sokan értjük és érezzük a versed lényegét, ami most is ütős! Elismerésem.
🙂 Szeretünk! Amennyire így ismeretlenül lehet; persze nem tudni, ez mire elég Neked, e percben Rád gondolok, és rámosolygok a képernyőre:P Mosolyogj vissza!
ruca, köszi neked is, tudom én, tudom, csak mikor egyedül vagyok a sötétben, mint a kisujjam, nagyon be tudok hódolni a szomorúságnak.
Kalina és gyönyörűséges lova! Duplaköszönet Neked és a pejszépségnek (ááá, nem vagyok lómániás!! vagy de??) megkaptam a mosolyt, és te?
Csók mindenkinek!
Hanga
Kedves Hanga!
Szeretünk!!!!! Jó, hogy itt vagy a Napvilágon. Nélküled üresebb lenne.
Szeretettel: Rozália
Rozália, nagy köszönet neked is! Jól estek a szavaid 🙂
Hanga