Imádom a huncut melltartókat,
Áttetszőket, ringani hagyókat;
Ha egy ilyen közeledik szemből,
Majd kiugrik szemem a fejemből.
Imádom a rövid, szűk szoknyákat,
Fölébresztik a fantáziámat;
Elölről csak lopva nézek rájuk,
Aztán soká bámulok utánuk.
Imádom a tűsarkú cipőket,
A vádlikat, formás feszülőket;
Ilyenkor az éveim felejtem,
S mögöttük az állam is leejtem.
Imádom a ravasz technikákat:
Felhasított, tapadó ruhákat,
Mély dekoltázst, mely odáig ér le,
S amit sejtet – folytatást ígérve…
Imádom a pántot félrecsúszva,
Cipzárt hátul egy kissé lehúzva,
A hanyagul nyakba vetett sálat,
Mindez nálam – kész telitalálat!
Egyet nem imádok, de azt nagyon
– Bár magamat soha el nem hagyom –,
Hogy az idő elszaladt felettem,
S játékosból immár néző lettem…
7 hozzászólás
Kedves férfiolvasóim, ha vagytok…
Hogy már ti is csak nézők vagytok, azt el tudom képzelni, de hogy már mondanivalótok sincs a témával kapcsolatban, az több, mint lehangoló…
Sic transit gloria masculini… :(((
Szia mandolinos!
Még hogy egy sincs?! Most találtam rá. Nem is hagyom ki. Játékos és lassan nézőként is minden szavad, megállapításod helyénvaló. Szinte minden pontot érintettél. Amiről nem esik szó, az már biztosan nem is ízléses (viszont izgalmas) :)) Humor, ízlés, finom erotika, önirónia meg még mi minden benne van a versedben. Gratulálok, remek és igaz összeállítás!
Üdv
Zoli
Zoli, köszönöm!
A fenti versemhez tartozik egy utóirat is, amit ide nem tettem fel, és ami így szól – már nem verses formában:
(P.S. Azért még beszaladgálok néha a pályára…) :)))
:))) Ez nagyon-nagy szöveg! Megjegyzem. :)))
prince, köszönöm az 5 csillagot!
Kedves Dávid!
Tudod, hogy olvaslak mindig, de véleményt soha senkinek sem írok, mert hiányolom az ahhoz kellő tudást.
üdv Tóni
Kedves Tóni,
köszönöm, hogy azért itt is olvastál!
Remélem, nem találtad megbotránkoztatónak ezt a kis versikét.
Igazán nagyon kulturáltan szóltam a témáról… :))
Üdv: Dávid