Szerettelek egész lényemmel,
Csak neked pengtek szívem húrjai.
Lázadó lelkemnek , ölelésedben
Elcsitultak félelmei.
Hálás vagyok az útért, melyen
Jártunk kéz a kézben gyemekeinkkel,
Hogy jóban – rosszban emberek maradtunk
Tiszták testben, lélekben!
Úgy mentél el épp, mint ahogy éltél,
Méltósággal, tisztán, szótlanul.
Tested pihen, de létünk színes pásztáján
Lelked tudjuk, mindig elkísér.
1 hozzászólás
Szép, fájdalmas és szoromú megemlékezés!