Lásd neked adtam
akarnok-énemet,
gyermek éveim
elporladt szavakként
pihennek lelkedben.
Csak egy nyűgös
felnőtt szűköl
most idebent,
és a vacogó
októbervégi csend
szórja fázós,
aranyló fényeit.
Templom-illatú
apró mécsesek
emlék-lángjai közt
bolyongok árván;
ismeretlen hantok
és keresztek,
álmok, emlékek
elfeledett soraiban
keresem régvolt
érintésedet…
In memoriam
By Varga Nóra
9 hozzászólás
Most olvaslak először, de nem utoljára. Tetszik, amit művelsz.
Grat. a.
Antonius köszönöm!:)
Kedves Nóra!
Én is most olvaslak először, de ígérem, nem utoljára.
Csodálatos a versed.
Gratulálok.
Üdv: József
Akárcsak Ibsen hősnője.Grt.z
Kedves Nóra!
Szomorú mégis szép a versed.
Barátsággal Panka!
Kedves Panka, József, Zarzwieczky köszönöm Mindannyiótoknak! 🙂
Szia! Tetszik a szavaid szövése, de kicsit zavar, hogy túl rövid sorba tördeled őket, a szabadon áramlást kicsit megtöri.
Hanga
Kedves Hanga köszönöm! 🙂
Kedves Nóra!
Igazán szívet érintő e kedves vers, mely mély érzéseidet tükrözi!
Grtulálok hozzá!